Nálatok a családban karácsonykor mindenki boldog, meghitt hangulat van veszekedések nélkül?

1# dettó ugyanez a helyzet nálunk is

De aztán 2,3 nap múlva visszaál a háborús övezet

Mi nem diszitünk lakást.

24.-én délelőtt kora délután fát diszitünk apummal,bátyámmal anyum addig a konyhába van. Aztán pár óra mulva ajándékozás,párom is jön át utána én megyek hozzá.

Sosem volt nálunk veszekedés Karácsonykor, viszont máskor se nagyon

Némi veszekedés mindig akad, főleg, ha nagy a stressz, mert időben szeretnénk kész lenni mindennel (még akkor is, ha nem jönnek vendégek), menet közben viszont elfelejtünk normálisan enni-inni, ezért türelmetlenebbek leszünk - de összességében mégis szép és jó! :)

Tavaly felírtam magamnak, hogy idén már reggel kezdjem el díszíteni a fát, ne csak délután, hogy egyfelől legyen rá elég idő, másfelől az ebédelés se maradjon el, mert éhesen veszekedősebbek a népek. Ilyen kis trükkökkel sok kis összezördülés megelőzhető, sok bosszúság elkerülhető. Odafigyelés kérdése.

Nálunk is simán megy már minden.

Minden a megszokott mederben, be van táblázva (fixen, nem évről évre változó beosztásban), ki, mikor, mit csinál, hogy minden összeálljon időre, és ne legyen rohanás meg stressz. Egyébként 21-én szoktunk fát venni, 22-én takarítás, 23-án sütés-főzés, 24-én faállítás, csomagolás, ünneplés.

Szóval nincs veszekedés:D - szerencsére.

24-én meglátogatom anyámékat, ahol én főzök, mert az anyám és élettársa túlságosan el vannak foglalva a kiabálással. Kínos témák, mikor lesz gyerek, mikor házasodtok (nem, a barátomat direkt nem viszem, ő is a saját családjával van), mennyi a fizetésed. Ajándékbontogatás, néhol acsarkodás, hogy az ő ajándéka drágább volt....

25-én nagyszülőknél az összes rokon, ekkor vigyázzba vágjuk magunkat és csak suttogva mocskolódik mindenki mindenkivel. Megkapjuk a szokásos tusfürdő csomagot mindenkitől (mert még mindig nem érti senki, hogy allergiás vagyok az illatanyagokra, nem baj, odaadom valaminak majd). Süti rogyásig (amit én viszek, mert az az igaz szerintük - rühellik a sütisütést, de szeretik enni), majd gyors elköszönés.

Ilyenkor este hazamegyek, ahol a barátom majdnem sírva meséli, hogy neki milyen szomorú gyerekkora volt, mert néha nem kapott ajándékot vagy valami apróságot csak (pl ruhát) és a családdal való karácsony felidézte ezt, meg azt is, hogy sose felelt meg az apjának. Ilyenkor mered maga elé és én pedig órákig simogathatom a hátát azzal a tudattal, hogy igazából a gyerekkorom azzal telt el, hogy a kukából kiszedett ruhákba öltöztettek, szíjjal vertek szét és molesztáltak. És tudja ezt, de ő csak azt hajtogatja, hogy én ezt nem érthetem, hogy neki milyen sanyarú sorsa van.

Ilyenkor arra gondolok, hogy miért is nem megyek ki és sétálok el, vissza se nézve, egy új élet kezdéséhez.

De eldöntöttem, hogy a mostani karácsony lesz az utolsó a barátommal, idén még végigcsinálom vele a sírj a vállamon, te szegény gyermek műsort, aztán keressen mást.

Ha minden jól megy, akkor 2019-ben kiköltözök külföldre és soha többet nem kell azt hallanom a hátam mögül, ahogy engem mocskol a saját anyám, majd jópofizik.

Varázs már nincs, de karácsonyi hangulat meg valamennyi meghittség azért szokott lenni. Szeretem a karácsonyt összességében. Ha

lenne màr gyerekem, nyilván az teljesen más lenne, jobban ràhangolódnék, keresném a varázslatot. Most egyedül vagyok, szüleimmel, tesómmal fogok karácsonyozni. Olyan nagy közös készülődés nem lesz, akkor se volt mikor még otthon laktam. De a húgommal elég jól el szoktunk lenni, hangulatot csinálunk (gyertyákat gyújtunk, dumálunk, forró csokit csinálunk, karácsonyi zenét hallgatunk, ilyenek). Veszekedni sosem szoktunk ilyenkor, a karàcsonyra valahogy sose stresszelünk rà.