Mi motiválja arra az embert hogy gyereket vállaljon?

Egyszer jártam egy hobbicsoportba, ahol beszélgetés közben kiderült, hogy én nem akarok majd gyereket. Persze elkezdtek győzködni, hogy de biztos meggondolom majd magam, gondoljak csak a 2 év munkaszünetre... Szóval akár ez is lehet csábító ok, megszabadulni a mókuskeréktől pár évre...

Hogy a férfiakat mi motiválja azt nem tudom... Talán ösztönből éreznek késztetést rá, hogy utódokat teremtsenek, akik tovább viszik a nevüket...

En sem ertettem, mindaddig, amig ugymond meg nem jott a kedvem”, mert ezt mashogy nem tudom megmagyarazni. Ezen kivul ugy gondolom, h aki nem akar, az ne vallaljon, mert annak semmi ertelme. En vallaltam a ferjemmel kozos dontesbol fakadoan, terveztuk , osszejott egybol es mindennel jobban szeretjuk, de nem hiszem, hogy a kislanyunk elott ertelmetlen lett volna az eletunk- pedig sokan igy nyilatkoznak a sajat helyzetukrol, h gyerek elott ertelmetlen, ures volt mimden.

Mi azert szerettunk volna gyereket, mert vagytunk arra, hogy legyen egy kis utodunk, akit szerethetunk, akivel kiegeszulve csalad leszunk. Nyilvan “ problemas”, de ha csak a pelekacsere meg a baba ellatasa tart vissza vkit, akkor szerintem ennyi erovel senkit nem vallaltak vna anno a szulei.

Kizárólag az ilyesmi videók: [link]

Ezektől azonnal megjön a kedvem a Kárpát-medence benépesítésére.

Engem a következők:

1. Úgy érzem van elég eszem és szívem felnevelni egy gyereket úgy, hogy vidám, boldog és szorgalmas felnőtt legyen belőle.

2. Alapvetően látom és érzem, hogy egy ember élete véges. Ha én és felmenőim is meghalnak, ki vigyáz majd a házra és benne arra a sok mindenre, ami az őseimé volt, vagy éppen én dolgoztam meg értük....? Másként kellene az életemet élni, ha a kihalásban gondolkodnék. MIndent felélhetnék...

De mégis fontosnak tartom az őseim dolgait...

És mi tart mégis vissza a gyrekvállalástól?

1. Egy társ hiánya, akit örökké szerethetek, és aki apja lehetne ama elképzelt gyereknek...

2. Munka, főleg biztos munkahely hiánya...

Magával a gyerekkel nincs is gond, imádom a gyerekeket és ők is engem (nővérem tanár egy általános iskolában, és néha beugrom hozzá, olyankor én vagyok az "óvóbácsi")

A gond inkább azzal van, hogy ki fogja megszülni: nagyon kevés olyan nő van manapság aki képes és hajlandó fenttartani egy háztartást, nem csal meg, nem a pénzedre utazik, kedves, szép, stb.

Maga a házasság menete/fogalma is egy átverés, és a férfiak számára SEMMI kedvező nincs abban hogy megházasodjunk

Van egy csatorna YouTube-on ahol Tom Leykis rádióadásait adják (TimeTravel Radio a neve asszem), érdemes belehallgatnod pár adásba, ha megy az angol

24F

Kérdező!

Igen, ez egy problémás és nyűgös dolog is, szóval aki gyereket vállal, az nem kényelemből teszi és aki nem vállal, az pont a kényelmét és vélt biztonságát nem akarja feladni - bármit is sorol fel kifogásként!

Olyan helyzet meg sosem lesz, amikor minden ideális és a háborúban is születtek gyerekek, akik aztán normális felnőttek lettek, pedig akkor tényleg nem volt semmi!

Szerintem a belső érettség motiválja a gyerekvállalást, amikor az ember már eléggé felnő a feladathoz és a felelősségvállaláshoz és amikor már fontosabb a másik, mint önmaga, amikor fontosabb adni, mint kapni.

Ehhez el kell jutni egy szintre, de a mai világ nem kedvez a családalapításnak, mert mindenből az folyik, hogy élj a mának, szórakozz, bulizz, csajozz, vegyél, fogyassz, robotolj, nincs időd, nincs társad, nincs biztonság és bizony karrier sem jár a gyerekkel, mert az utóddal törődni kell, onnantól fogva ő az első és ez roppant kényelmetlen az egónak meg a pénztárcának!

Meg aztán könnyebb váltogatni a partnereket, mint a nehézségeket megbeszélni, esetleg megoldani és kitartani a szeretett személy mellett (szeretett?! Manapság csak érzelem nélkül dgnak, mint az állatok, a kislányok meg olcsón és rögtön adják mindenüket a semmiért, aztán csodálkoznak, hogy nincs normális férfi - tisztelet a kevés kivételnek!), aki ihletet és magot vagy talajt ad a gyermekvállaláshoz, mert ha igazán megszeret az ember valakit, akkor minden megváltozik és szeretné a gyermek által kiteljesíteni/beteljesíteni a kapcsolatát, családdá válni - nyomot hagyva maga után ezen a földön, amikor már ő nem lesz és örökséget vagy csupán egy jó szót, ha már mindenki kihalt körülötte.

Egyébként érdekes, hogy akit valamitől ennyire kiráz a hideg, azt miért foglalkoztatja mégis a kérdés?! :)

Én úgy vagyok vele, hogy az utcai hányást sem állok meg nézegetni, sem elemezgetni, hanem szó nélkül tovább megyek.

Az tuti, hogy az egész gyerekvállalást akkor fogod igazán megérteni, amikor majd neked is lesz sajátod és amikor ő legelőször rád nevet, amikor majd önzetlen szeretettel átölel és azt súgja a füledbe: Szeretlek, Apa! és minden bajod elhalványul egyetlen mosolyától. Talán akkor érted meg, hogy milyen többé válni és feltölteni az addig betöltetlen belső űrt...

" a házasság menete/fogalma is egy átverés, és a férfiak számára SEMMI kedvező nincs abban hogy megházasodjunk"

Érdekes, én a házasságban csak a férfiak számára látok előnyöket: a nőkből cseléd lesz, akiknek nem elég hogy a munkahelyen helyt kell állniuk, másodállásban játszhatják a csicskát, szakácsot, takarító és mosónőt, ku.rvát és ellethető marhát, gyerekcsőszt otthon... A pasik meg kapnak egy cselédet aki eltartja magát,. és még ingyen dugható is.

Kedves barátom, ne hallgass a 9-es válaszolóra sem! :)

Itt egy kép inkább, ami egyből kizökkent majd a gyerekvállalás gondolatából, és segít egy kicsit fókuszba helyezni azt ami IGAZÁN fontos (még) szabad férfiként: [link]