A szüleim miért kérdezik ezeket? Többi lent.

Ez a pszichopatákra szokott jellemző lenni.

Belédültetik a gondolatot, hogy nem kellesz senkinek. A barátaid ellen fordítanak. Mindezt azért, hogy csak ők legyenek neked. Ők a "megmentők", akik mindig melletted állnak, akkor is, ha mindenki utál.

Ha nincs senkid rajtuk kívül, könnyebben tudnak manipulálni. Irányíthatóbb vagy.

Járj nyitott szemmel, láss át rajtuk, akkor nem tudnak ártani.

Sok sikert!

(Nekem férjem volt ilyen, válás után újra fel kellett építenem az életem)

Vannak még normális szülők :D

Féltenek aminek örülni kéne. Ha jól értettem a barátaid nem válaszolnak neked hamar (?) Ha igy van akkor igazuk is van. Féltenek olyanokkal foglalkozz akik megérdemelnek és viselkedj normálisan ne úgy ahogy a mai "lányok"

Talán ha nekem ilyen szüleim lettek volna, vagy egyáltalán lettek volna most nem ilyen magányos szerencsétlen senki lennék 17 évesen. Én azt mondom örülj neki hogy foglalkoznak veled féltenek, és hallgass rájuk. A barátok lehetnek kamu barátok az pedig nagyobb csalódás lenne.

Kedves Kérdező!

Még a szülők is hajlamosak merőben szélsőséges dolgokra. Főleg, ha egyszem lányuk élete, léte a tét.

Te egyet tehetsz nagy biztonsággal. Például mostantól NE finoman hozd fel feléjük. Hogy miért mondom ezt?

Mert épp Te írtad, szabályosan lepattan róluk. Ezt jelenti a "meg se akarták hallgatni".

Ez viszont azt jelenti, nem vesznek Téged eléggé komolyan. Amolyan "kis-lánynak" tekintenek, akivel persze "kis-lányként" kell bánni, beszélni...

Ha egy kicsit jobban felemeled a hangod, ha nem vagy olyannyira finomkodó velük, ha kiállsz magadért, akkor komolyabban is fognak venni. Nem pedig amolyan "üngyü-büngyü" kamasz kislányként. (Már elnézést)

Te találd meg a MÉRTÉKET, hogy mi az a pont, ameddig elmehetsz a velük szembeni kommunikációban.

Ha egyszer Ők nem találják meg. Azt próbáld elérni, hogy komolyan vegyenek. És menj utánuk, ha leráznának. (Mint a pincsikutya) A lényeg, hogy érezzék, már nem vagy AZ a "kis-lány", mint aki voltál 3-5 évvel ezelőtt.

Sok szülő ezt nem is igazán akarja elfogadni. Mármint, hogy a gyermeke már nem is annyira gyermek. És igenis tudasd velük, hogy mi az, ami NEM ESIK JÓL neked. (Persze azt is, ami meg jólesik.)

Egyszóval próbálj beszélni velük úgy, mint amikor felnőtt beszél felnőttel. S nemn úgy, mint ahogyan régóta megszoktad.

A fontos, hogy érezzék a változást a hangodban, hanglejtésedben. Ne drasztikusan, ne drámaian, hanem mértékkel. Minden változtatást... csak MÉRTÉKKEL. Az első legfontosabb, amit el kell elérd: MEGHALLGASSANAK. (Megjegyzem: számíthatsz ellenállásra, ellen-fogadtatásra. De ez szinte természetes egy szülőnél.)

Az ERŐ legyen Veled!