Akik tényleg szerelmesek és jól érzik magukat együtt azoknak valóban nem kell bizonygatni fotókkal ezt? Igaz ez?

Ma már egyébként működik a messenger face nélkül is, telefonszámmal. Egy ideje külön választották a két alkalmazást.

Bocs az offért. :)

Szerintem sem lehet amúgy átlagot vonni. Volt exem, akivel nem nagyon volt közös képem, mert jajj utálja a fészt, aztán amúgy csak nem tervezett hosszú távra és ciki lesz az ismerősök előtt. Mint utólag kiderült...

Emiatt eleinte görcsösen posztolgattam az új kapcsolatomban, annak ellenére is, hogy párom utálja, ha fotózzák. Így lassan 4 év után ez leülepedett, kb félévente egyszer van közös fotónk, több nem is kell. Ennek ellenére jó a kapcsolatunk.

Szerintem meg nem a kortól függ 1-es. Én 24 vagyok, sose facebookoztam, és nem is fogok. Viberem van, azon tudok írkálni anyukámnak és a barátnőimnek. Mi kb fél éve voltunk együtt a párommal, amikor először csináltunk közös képet, akkor is amolyan "vicces" képeket.

Lehet ebben valami, ugyanis valóban maguknak kéne megélni a pillanatot, nem az idilli kép alá írt kommentekre válaszolni.

Ott vannak egymás mellett egy adott helyen és kiteszi mindkét fél, hogy "a másik társaságában" adott helyen van, felteszik a képeket + mellé becézgetik egymást képek alatt. :-)

Ez nem tudom, kinek szól, mondjuk jó, ha boldogok, csak a telónyomkodás és feltöltögetés, írogatás pillanatában pl. nem egymással foglalkoznak, pedig egymás mellett vannak...

Megfigyeltem már azt is, hogy azok, akik más életét nyomonkövetik Fb-n, elkezdenek gyanakodni, hogy adott pár már esetleg nincs is együtt, ha nem töltenek fel semmit.

Egyik előző hozzászóló utalt ilyenre, én is tapasztaltam.

Aki túlságosan sokat oszt meg a magánéletéből másokkal az interneten, az valamit bizonyítani akar. Vagy saját magának vagy másoknak.

Aki tényleg elégedett és boldog az életével és a párjával, annak nem az az első gondolata, minden fénykép elkészültekor, hogy most azonnal szaladok és keresek egy publikus wifit, ahol ezt feltölthetem a facebookra, hogy a húsz éve nem látott általános iskolai osztálytársaim nézhessék, hogy én most milyen boldog vagyok.