Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések

A kérdés

Szerintetek mit csináljak?

20/F


Ha készülődünk akárhová, vendégségbe az unokatestvéremhez, vagy akárhová, hogy minek menyjek velük, anyukám azt mondja, hogy mindehol csak ülök, csendben vagyok, nem kommunikálok senkivel. Ez igaz. De nem járok sehova, mert nincs kivel, állandóan otthon vagyok, nem élvezem eléggé az életet. Hangulatom változik. Vannak terveim, de szüleim szerint ez mind csak fantázia. Most akkor hogyan legyek boldog? Hogyan váljanak valóra az álmaim? Kérek tőlük segítséget, hogy úgyse hallgatom meg őket, minek kérem az ő segítségüket. Hogy nem segítek az otthoni munkákban. Amire megkérnek azt megcsinálom, ha nem is olyan pontosan ahogy azt ők elképzelik, de igyekszem, de akkor is csak a hibát keresik bennem. Igazán nem nélkülözök semmiben, de mégsem érzem magam boldoggá. Hiába megkapok mindent, én többre vágyom, szeretetre, hogy kitudjam önteni valakinek a szívemet, aki meghallgatja, segítene rajtam. Amikor 14 éves voltam, akkor volt lehetőségem elmenni randevúra egy lánnyal, csak azt megakadályozták, mert hogy fiatal vagyok stb stb, így otthon voltam tini koromban, egészen máig. Most amikor már küldenek ki, hogy legyenek barátaim, vagy barátnőm most már nehezebb. Tini koromban kellett volna ismerkednem, közeledni az emberekhez.

Nem bántom a szüleimet, csak a legjobbakat akarják, jobb szülőket nem is kaphattam volna. Hogy csak magammal vagyok elfoglalva. De hisz borzasztóan fáj az nekem, hogy nincs senki ismerősöm, barátom, akivel elmennénk ki szórakozni, dumálni, magamban folytok mindent, nem mondom senkinek a bánataim. Vannak olyan időszakok, amikor egy nagy csomó - golyó van a torkomban, hogy legszívesebben kisírnám magamat, de arra tanított az anyukám, hogy soha ne sírjak, és talán ez a legnagyobb baj, hogy mindent magamban hagyom, nem öntöm ki a szívemet, aki segítene rajtam. Pszichológusnál voltam, nem segített.


Amikor azt mondják nekem, hogy minek is mennék velük akárhová, csak ülök ott, nem beszélek senkivel, én ebbe a családba tartozom? Lenéznek, hogy semmire sem vagyok való, nem tudok kommunikálni senkivel. Akkor most az megoldás, hogy otthon leszek állandóan? Ebből nem lesz jó vége, félek, hogy megint beesek mély depresszióba mint 5 évvel ezelőtt. Csak attól félek semmi mástól.


Mit tegyek szerintetek?



  jan. 11. 12:32  Privát üzenet  

A válaszok

Pedig ismét el kellene menned pszihológushoz, megbeszélni vele mindent. Ha az akinél voltál nem segített, máshoz menj. Van valami hobbid? Keress olyan csoportokat, ahol közösen lehet azt csinálni, sportolj, ott lehet ismerkedni.

Kár hogy a családod így ál hozzá. Ezen sajnos nem leht (már) változttani, de még az is lehetne, közösen elmenni terápiára.



A válasz 43%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 87%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/8Időpont jan. 11. 12:45 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Lehet nevetséges, de én nagyon érzékeny vagyok ilyen dolgokra, amiket a fejemhez vágnak néha.

# 2/8Időpont jan. 11. 12:46 Privát üzenet
A kérdező kommentje:

Vezetés ami igazán érdekel, még a röplabda.

# 3/8Időpont jan. 11. 12:47 Privát üzenet
Nap közben dolgozni/iskolába nem jársz, hanem egész nap otthon vagy?

A válaszíró 81%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/8Időpont jan. 11. 12:49 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Távúton járok iskolába minden 2 hétben 2 napot. Szoktam járni dolgozni mint megállapodás alapján, megyek most is szerdától péntekig jovoheten.

# 5/8Időpont jan. 11. 12:51 Privát üzenet
A kérdező kommentje:

Amikor nincs suli nekem is ez baromi nehéz és nem jo hogy otthon vagyok. Tanulni nem tanulok, csak magamba vagyok zárkózva

# 6/8Időpont jan. 11. 12:52 Privát üzenet
A kérdező kommentje:

Interneten is ismerkedek lányokkal de ha ez az ismerkedés valahova vezetne akkor jobb kedvem lenne de így.

# 7/8Időpont jan. 11. 12:54 Privát üzenet

A vezetés szuper dolog! Hatalmas szabadságot kapsz általa, szinte bárhová elmehetsz bármikor. Ráadásul valamilyen szinten ott is kokettálsz emberekkel, ha a forgalomban vagy és ez is egy jó érzést ad (nekem legalábbis).

A pszichológus jó ötlet!

Amúgy én is ilyen vagyok, nem beszélek ugy nagyon senkivel, de én főleg azért mert régen mindig lehurrogtak poénból, aztán inkább csendben maradtam, akkor meg azért basztattak. De most felnőttképzésre járok, és az osztályom szuper (külföldiek....), állati jó fejek, gyorsan megnyíltam nekik, várom a sulit (holnap lesz), pedig nehéz :D Sajnos nehéz jó társaságot találni, pláne magyarországon, ott hamar kinéznek ha nem vagy menőmanó.



A válaszíró 64%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/8Időpont jan. 11. 12:56 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése










Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!