Miért nem akarja elfogadni a családom, hogy nem tudok és már nem is akarok jogosítványt szerezni?

42 éves elmúltam, pasi vagyok, és soha nem volt jogsim. Ha akarnék, el tudnék szerencsétlenkedni egy kocsit A-ból B-be, de nem akarok. Bőven megfelel nekem a bicikli meg a BKV, és ha nagyon kell kocsi, hívok taxit.

Különben itt egy jó érv, hogy ne ugráljanak a szüleid. Egy szar Suzuki is már 2-2,5 milliónál kezdődik, komolyabb járműről nem is beszélve. Jó, tudom, használtat is lehet, de arra mindig költeni kell. Ha minden hétköznap 10 ezer forintot taxizol el, akkor 2500 nap alatt, azaz 357 hét alatt fogy el csak a kocsi ára. Az 6.8 év. És akkor ebben nincs benne az üzemanyag, az adó, a szervizköltségek, a biztosítás. Azokkal együtt bőven tíz év körül lesz az eredmény. Az már tulajdonképpen a kocsi teljes élettartama. (Jó, tudom, Magyarországon szokás huszonöt-harminc évig is gyötörni egy autót, de ne legyünk ennyire proletárok.) Ráadásul ha te vezetsz, egy rossz mozdulat, és akár meg is ölhetsz valakit. Vagy ha eléd vág egy hülye biciklis, és megdöglik, téged fognak meghurcolni, akár börtönbe is kerülsz. Szóval akkor mi a fenének a jogsi?