Van itt valaki akinek rossz gyerekkora volt, de szerencsére felnőtt korára sikeres, égedett ember lett?

Gyerekként mi is szegények voltunk, és alkoholista anya mellett nőttem fel. Sok verést, és még több éhezést éltem át. Nem hiába menekültem 17 évesen el a szülői háztól. Szakmát szereztem, és azóta is dolgozom. Ma már negyvenes éveimet taposom. Sikeres, és elégedett vagyok.

Külföldön élek, jó munkahelyem van. Csodás magyar férjem van aki még 18 év után is lesi minden gondolatomat. (ő is szegény családból, és egy zsarnok apától szenvedett) De a gyerekkori nélkülözéseknek ma is megvan a hatása. Pl: gyerekként sosem nyaraltunk, se wellness, semmi. Nyári szüneteim a beton panel lakótelepen zajlottak. Talán ezért is imádunk utazgatni. Évente 2x megyünk valami egzotikus helyre (kedvencem Thaiföld, sokszor voltunk ott) Sokszor hétvégente elmegyünk 2 napos túrákra , hogy jobban megismerjük az országot. Mivel gyerekként sok mindent nem kaphattam meg, sokszor éhesen feküdtem le. Ma felnőttként sok olyan haszontalan dolgot veszek meg, amire gyerekként vágytam nagyon. Képes voltam az ebay-en moncsicsit venni mert gyerekként nem kaptam meg. Sokszor ha megyek boltba, és megkívánom veszek édességet, cukrot. (pedig nem vagyok oda érte) A gyerekkori álmaimat most élem ki. Ennek a hátránya, hogy gyűjtögető is lettem mert sok üveggolyó, ékszerek, csatok, és rengeteg divatos, pólók birtokosa lettem. Szerencsére anyagilag is megtehetem. Ami még megmaradt a beteges félelmem, hogy éhezni fogok.

Hatalmas áldozat (a fiatalságod és húszas éveid) feláldozása, de ki lehet mászni.

Vedd úgy,hogy 10 évvel nehezebb az életed, ha nehéz helyzetből jössz és ne feledd, hogy te kijutsz, de a 99% ott ragad.

na de azért az is egy szint, ha az illető egyáltalán túl tud lépni a gyerekkori traumáikon.

ismerek olyan kemény lelki sérüléseket, amelyek kompletten megakadályozzák az illetőt, h előre lépjen és haladjon, mert egyszerűen akkora volt a shock neki, h megrekedt azon a szinten.

összetett kérdés ez.