Külföldön élsz vagy bármely családtagod/rokonod? Hol? Mivel foglalkozol/foglalkozik? Mennyire elviselhetőa család hiánya?

Az öcsém 7 éve él Londonban, ott képzeli el a jövőjét, ott akar letelepedni, házat venni.

Sajnos nem tudott megélni itthon a jó szakmájából (kőműves), úgy, hogy 14-15 éves kora óta mester mellett dolgozott. Azért ment ki, hogy többre vihesse, mint itthon. Vitte is!!! :) Nagyon büszke vagyok rá! Hiányzik, de jobb neki, hogy kint húzza az igát heti 7 nap (!), alkalmazottként, és vállalkozóként, itthon csak zülött.

Hatalmas árat kell fizetnie a kiemigrált, vagy külföldön dolgozó magyaroknak! Az öcsém az első 1-2 évben napi 1-4 (!) órás telefonkapcsolatban volt az apukájával, mindent tőle kérdezett, hogy mit hogyan csináljon - gyakorlatilag műfater koordinálta a kinti életét évekig!!!

Aztán jött a videotelefonálás napi szinten, mostanra heti 1-2 hosszú beszélgetésre, és napközbeni rövidebb üzenetváltásokra redukálódott a dolog. Évente 1-2 alkalommal jönnek haza a barátnőjével 2-3 hétre "lazulni".

Az öcsém nagyon megküzdött a honvággyal, főleg, mivel úgy ment ki, hogy csak 1-2 szót tudott angolul. "Háttérország" nélkül nem tudta volna végigcsinálni a beilleszkedés éveit. Sokat segített neki, hogy 1-2 év után kivitt magával egy magyar lányt.

Én úgy tudnám összegezni a külföldi munka és emigrálás kérdést, hogy szerintem nem éri meg az a sok lelki szenvedés, elhagyatottság, magány, rabszolgamunka azt az anyagi többletet, kényelmet, jólétet, mint amit nyújtani tud. De ez az én véleményem egy nem túl hosszú, de kínkeserves külföldi munka után. Mindenkinek más az értékrendje. Mindenki el tudja dönteni, mi a fontos az életében. Itthon maradni, és "kimenni" is rengeteg lemondással, küzdelemmel járhat, csak tudnunk kell mérlegelni, hogy mi az az ár, amit még ki tudunk, és érdemes kifizetni egy látszólag (!) magasabb életszínvonalért. Egy biztos: keményen meg kell fizetni az árat, ha külföldön dolgozunk.