Párom lánya (11) nagyon bunkó velem?

Bocs, de azért 11 évesen talán már lehetne viselkedni szerintem. Végülis nem egy 5 évesről beszélünk.

(Ettől még nem kell szeretnie a Kérdezőt.)

" Minden gyerek bizonytalan, aki megtapasztalja, hogy család szétesik, még akkor is, ha fájdalmat - látszólag - nem mutat."

És hogy szétesett a családja, arról hol tehet a kérdező?

Itt mindenki nagyon örülne neki, ha egy utálatos pimasz kiscsaj így viselkedne vele? Gondolom, akik itt okoskodnak, azok baromira megértenék természetesen a lányt, sőt az okozna örömet, ha minél szemtelenebb?

Nem tudom, miért kell a kérdezőt fikázni a válaszokkal?

Nem kisgyerekről van szó egyáltalán.

Én özvegy férfire "telepedtem rá" annak idején, egy percig nem tűrtem, hogy a 13 éves lánya így viselkedjen velem. 20 év telt el azóta, a három lépés most is megvan a csajjal, ez nem is baj, de nem csináltam hülyét magamból legalább. (Férjem így is szeret, nem ezen múlt.)

Magamból kiindulva, hagyj neki időt. Én is szemtelen voltam nevelő apámmal egy pár hónapig, pedig tudtam, hogy ő nem is tehet semmiről. Egyszerűen csak mérges, szomorú voltam, viszont anyámat, húgomat szerettem, úgyhogy rájuk nem vetíthettem ki mindezt, ezért maradt a nevelő apám, akit alig ismertem. Hozzáteszem, mára már egyik legjobb barátomnak mondhatom őt.

Szóval hagyj neki időt. És a lényeg, ne legyél tolakodó, ne akarj az anyja lenni.

Egy szóval sem hibáztattam a kérdés kiíróját, csak a figyelmet hívtam fel arra, hogy bizonytalanul érzi magát a gyerek, a család szétesett és valószínűleg úgy érzi: "most azonnal" el kell fogadnia valakit, egy új idegent, akiről semmit sem tud.

Reakcióit nem kell egy felnőtt reakcióihoz hasonlítani.

12-essel és 13-assal értek egyet.

A válaszolók jelentős részének igaza volna, ha óvodás lenne a kislány. Nem az! 11 éves, és ennyi idős korban bizony már tudnia kellene viselkedni!

A köszönés egy rejtélyes dolog. Bátyám három gyereke közül kettő átment egy ilyen nem köszönős időszakon pont ebben a korban. Nekem föl se nagyon tűnt, feleségemnek annál inkább. :DDD Egyszer megemlítettem szüleimnek, erre apukám megjegyezte, hogy neki évekig nem köszönt (a saját unokája!). Azt hiszem, itt annyi elvárható a szülőtől, hogy azért mindig szelíden figyelmeztesse a gyerekét.

Azt pedig, hogy a gyerek ilyet mond a főztjére: "fuuuujjj ez olyan undi, meg büdös", nos ezen teljes joggal akad fönn a kérdező. Kisfiam öt és fél éves. Evésben extra válogatós, sajnos. Múltkor a feleségem ragaszkodott hozzá, hogy megkóstoljon egy olyan ételt, amit még sosem evett és ránézésre nem akart enni most sem a gyerek. Kimertem, evett belőle két kanállal, és mondta, hogy nem ízlik, nem kér többet. Véletlenül sem mondott, mert SOHA olyat nem mondott semmilyen ételre, hogy "büdös", meg "undi", meg "fúúújj". Ez igenis nevelés kérdése! A mi kisfiunk sem csodagyerek, de ha ő öt és fél évesen képes ilyen szinten viselkedni, akkor egy 11 évestől pláne elvárható lenne ez. És nagyon jellemző, hogy a kérdező nem említette, hogy apukája ott és azonnal rászólt volna, hogy "Ejnye kislányom, hogy beszélsz!" Fölteszem azért nem említette, mert apuka ott volt, de hallgatott, mint hal a szatyorban....

Kérdező, én azt mondom, minden tapasztalat jó valamire. Ezen a 11 éves lányon felerészben látod párod nevelési elveit, módszereit. Ha akarsz gyereket, akkor ez fontos információ. Tetszik, amit látsz? Vagy nem? Ez mind segít annak eldöntésében, hogy pároddal illetek-e egymáshoz!

A poharat, tányért megszagoltad? Imádom a barátaimat de ha valaki bebassza a retkes mosogatógépbe a cuccot vagy agyonhasznált a szivacs akkor nekem büdösek az evőeszközök is, hiába szeretem a vendéglátómat. Néha az is büdös amit én mosok el, szóval kétszer kell elmosni, a munkahelyemen sem hasznàlom a poharakat.

Nem lehet, hogy véletlenül olyasmit főztél amit a gyerek nem szeret, apuka meg nem szólt róla?

Szerintem 2 alkalom után ne akarj messzemenő következtetéseket levonni, legyetek végtelenül udvariasak a pároddal és akkor megtanulja a gyerek hogy kell nálatok viselkeddni.

Az is segít ha apuka négyszemközt beszél vele.

Azt meg végképp ne ródd fel, hogy "közétek áll" hát hadd legyen már ott az a szerencsétlen abban a pár órában ahol szeretne. Alig látja az apját, ő is szeretne kettesben maradni vele és ezt így fejezi ki, téged meg alig ismer.

"De gondolom ő sincs rólad különb véleménnyel, így szép élet lehet."

Igen, szép élet, mert nem érintjük egymás életét. Ő már harmincas, férjjel, gyerekekkel, nekem meg több gonddal kevesebb, hogy nem lettünk "egy család".

Örökség nem téma, vettünk neki egy családi házat, mi pedig az enyémben lakunk a férjemmel.