Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések

A kérdés

Rossz ember vagyok, ha nem akarok segíteni abban a tesómnak, hogy újra a család része legyen?

Én anyukám első házasságából vagyok, a húgom a másodikból. 7 év van közöttünk. Azt tudni kell, hogy nagyon megviselt engem anno a válás, az, hogy addig anyával szinte egész nap együtt voltunk, mindig ott volt, soha nem kiabált, veszekedett velem, mindent együtt csináltunk. Aztán egyik pillanatról a másikra ez megváltozott, lett egy új párja, aki nehezen tolerált. Pedig nem voltam soha nehezen kezelhető, a szülei is mondták neki, hogyha kisgyerekes nővel van együtt, igenis számoljon a gyerekkel. Aztán anya elég hamar terhes is lett, megszületett a húgom, én pedig onnantól még jobban háttérbe szorultam. Már alapból azzal, hogy amikor anyáék hazamentek a kórházból, én 3 hétre a nagyszüleimhez lettem költöztetve, hogy "legyen ideje összeszokni a családnak", és hiába volt mindenki kiakadva, hogy hát én is a család része vagyok, anya nem tett semmit. Később sem foghattam meg a húgomat, mert anya férje azonnal ordítozott, meg volt olyan, hogy sírt a kiságyában, bementem hozzá és ráztam neki egy ilyen csörgős játékot, hogy ne sírjon, közben berontott a nevelőapám és elkezdett kiabálni, hogy én miért ébresztem fel a gyereket és veszem el tőle a játékát... Ezer meg egy ilyen sztori van, később sem lett jobb a helyzet sajnos.

Aztán teltek az évek, én el is költöztem 18 évesen az egyetem miatt apukámnak köszönhetően, most vagyok 28 éves. Sikeres lettem az életben, világot láttam, tanultam, jelenleg építem a karrieremet és az esküvőmre készülünk. Viszont a húgommal anyáék teljesen megszakították 3 éve a kapcsolatot, de már előtte is rengeteg volt a vita otthon. Azért, mert a nevelőapám elképzelt egy jövőt a húgomnak, csak aztán ő megismerkedett egy elég furcsa sráccal. Akinek a hatására ő is teljesen más életmódot kezdett élni, ez a teljesen természetes vonal, hogy nem esznek semmi állati eredetűt, mindent próbálnak nyersen enni, mindenük bio, organikus, stb. Olyan nagyon hippis az egész. A húgom teljesen a hatása alá került 17 évesen, kitalálta hogy ő nem megy egyetemre, szabadságban akar élni, és a mindig csinos, tiptop lány elkezdett úgy élni, mint valami nomád. Érettségi előtt bejelentette, hogy gyerekük lesz, és mennyire boldog ettől, anyuéknál ott szakadt el a cérna végleg. Anya kétszer látta az unokaöcsémet, de a férje nem volt hajlandó bemenni a kórházba sem, utána sem kereste a féltestvéremet, egyszerűen teljesen összetört abban az időszakban. Azóta pedig én vagyok a "kedvenc" otthon, pl. régen anya férje abból balhét csinált, ha anya elvitt az iskolába autóval engem is, most meg simán vett nekem egy magasabb árkategóriájú autót, az esküvőszervezésnél is mondta, hogy szívesen megnéznek ők is 1-2 helyszínt anyával, ha nekünk nincs időnk, meg úgy tényleg megváltozott az utóbbi 2-3 évben a velem való kapcsolata. És igen, sokkal jobban érzem magam, gyakrabban is megyek hozzájuk, nem félévente egyszer. Pl. hétvégente mindig találkozunk, járunk együtt nyaralni, és nem arról szól a találkozásunk, hogy a húgomat istenítik. Mert régen csak ezt hallgattam, hogy ilyen versenyen volt, olyan helyezést ér el, nyelvet tanul, kitűnő tanuló, stb. Nekem is megvoltak ugyanezek, csak amikor én vágytam egy kis elismerésre, csak azt a megjegyzést kaptam, hogy "ez a dolgod, később sem fognak megtapsolni, mert elvégzed a feladatodat". Viszont amióta a húgom nincs a képben, azóta nagy szám az, amit teszek, csinálok. De most megkeresett, vagyis alapból beszélünk 2-3 hetente, néha össze is futunk, de nem mondanám szorosnak a kapcsolatunkat. Az a gondja, hogy a párjával veszekszenek sokat, szakítana, de nem tud, mert nincs pénze, hogy eltartsa magát, és a gyereket is... Anyáék pedig nem beszélnek vele, nem akarna beállítani hozzájuk ezzel így hirtelen. A segítségemet kéri, hogy beszéljek velük, próbáljam elsimítani a dolgokat, vagy legalább azt elérni, hogy hajlandóak legyenek vele találkozni.


Viszont én félek attól, hogy akkor újra a régi lemez kerülne elő, hogy ő a család szemefénye, amit én teszek (tökmindegy mit), az úgyis rossz.



  ápr. 16. 11:42  Privát üzenet  

A válaszok
1 2 3 4

Jól olvastam, hogy 28 éves vagy??? Kb. mintha egy 14 éves írta volna ezt.

Persze igazad van, hogy nevelőapád nagyon túlzásba esett, de az a múlt. Nyilván már teljesen máshogy tekintenek a húgodra. A húgod pedig nem tehet arról, hogy az apja ennyire védte, még tőled is, és ő volt a kedvence.

De persze a tesód nélküled is megkeresheti a szüleit, nem kell segítened. Nem is várhatja el. Ez az ő dolga, ő lépett le. De az érzéseid eléggé gyerekesek, önzőek és gonoszak.



A válasz 54%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/38Időpont ápr. 16. 11:49 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Egy ilyen gonosz, irigy, undorító ember nem is érdemel rendes családot. Pfejj.

A válasz 31%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 57%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/38Időpont ápr. 16. 11:54 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Igen, a múlt. Csak én éppen így nőttem fel. Hogy semmit nem mondhattam otthon, ha pl. anya adott egy kétezrest, akkor azt titkolnom kellett a férje elől, mert ment a balhé, hogy miért ad nekem pénzt. Anya külön járt nekem bevásárolni, mert a férje szóvá tette, ha ittam abból az üdítőből, amit ő vett. Apukám Bécsben él, már akkor is ott élt, nem járhattam hozzá 3-4 naponta, szóval nekem ott helyben csak anyáék voltak.


Napi szinten volt valami, amiért anya férje belém köthetett, veszekedhetett. És ezek nem nagy dolgok, hanem olyanok, hogy miért nézek tv-t a nappaliban, miért a kádban fürdök, miért nem tusolok, vagy éppen miért hason fekve tanulok.



# 3/38Időpont ápr. 16. 11:55 Privát üzenet
Hogy lehetsz ennyire betegesen féltékeny?? A szemét nevelőapádnak meg hogy megbocsátottál hirtelen, mert kapsz egy kis figyelmet. A húgod nem tehet semmiről, nem ártott neked, segíts neki! Anyádék meg szégyelljék magukat!

A válasz 63%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 57%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/38Időpont ápr. 16. 12:02 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Nagyon gyerekes a gondolkodásod. A húgod a világon semmit nem tett ellened. Anyadra és a neveloapadra kellene inkább haragudnod. Akkor nem törődtek veled, nem szerettek. Most se szeretnek, csak a hiányt próbáljak veled pótolni. Ideig óráig mukodni fog, de ez nem szeretet, család vagy törődés. Tizenévesen meg azt mondom, talán megértenem, hoyg az anyagiak a fontosak neked. Így majdnem 30 évesen nem értelek.

A válasz 77%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/38Időpont ápr. 16. 12:11 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Most nem azert, de a sajat anyad nem allt ki erted... Tudod mikor beszelnek egy ilyen "anyaval"... raadasul azert, mert a nevelo apad nem az apad, s igy nem kellett volna hagynia, hogy teged szekirozzon. A hugod tenyleg nem tehet az amyad es neveloapad viselkedeserol... oszinten, milyen anya az, aki igy elfordul a sajat gyereketol, azert, mert nem au van, amit ok akarnak?? Gondolkodj el te is, es tartsatok ossze a testvereddel, nem oszinte figyelem, amit kapsz (a leirtak alapjan potleknak neveznelek, neharagudj, ha megsertettelek, de elolvasva nekem ezt adja at...).

Ha pedig megjavitod a kapcsolatot, de latvanyosan visszater a regi kerekvagasba a szulokkel a kapcsolat, na, remelem innen tudnad, hogy mit kene tenned annak erdekeben, hogy a lelked megnyugodjon.. (en tuti kapcsolatot bontanek).



A válasz 91%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 68%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/38Időpont ápr. 16. 12:12 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Nem feltétlenül féltékenységnek mondanám, mert régen sem azt sajnáltam, hogy vele foglalkoznak, nem azt az időt. Hanem hogy engem kihagytak mindenből. Most pedig családi társasozós estéket tartunk, kíváncsiak a páromra, a barátaimra. Bárhová mennek, megkérdeznek, hogy nekem/nekünk nincs-e kedvünk menni, érdeklődnek felőlünk, és segítenek is, ha éppen arról van szó. Annyira jól elvagyunk, és félek, hogy újra elszabadulna a pokol.

# 7/38Időpont ápr. 16. 12:12 Privát üzenet
Nézd, a húgod nehéz helyzetben van. Ne rá haragudj azért, amit anyád és a neveloapad tett veled. Neked ott a vőlegényed, neki csak a gyerek, akit el kell tartania. Ne légy önző. Ez a két ember ugyanolyan rossz, mint gyerekkorodban, csak most mezesmazoskodnak veled. Segíts a húgodnak.

A válasz 78%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 82%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/38Időpont ápr. 16. 12:13 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Igen, rossz ember vagy. Nem csak amiatt, hogy nem segítesz a hőgodnak, de már csak amiatt is, mert egyáltalén van gyomrod jópofizni anyád férfével azok után, ahogy bánt veled. Ilyen emberektől te még elfogadsz bármit? Fúj. Pár éven belül nélküled is ki fognak békülni aztán megint le leszel szarva, csak aztán akkor már ne sírjál.

A válasz 63%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 85%-ban hasznos válaszokat ad.
# 9/38Időpont ápr. 16. 12:16 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Figyelj, ebben az egész sztoriban a szüleid a hibásak. A húgodra tulajdonképp azért haragszol, mert él. Ezt a gondolatmenetet nem is minősítem.


Azt nem értem viszont, hogy ha ennyit kínzott téged a nevelőapád akkor mégis hogyan tudsz vele jó szájízzel összejárni nevetgélni.


Nem kell segítened a húgodon, ha ez nem jön szívből, nem kötelező.

Viszont abban legyél nagyon biztos, hogy a nevelőapád és az anyád téged is le fog sz.rni, ha nem úgy táncolsz ahogy ők fütyülnek. Hidd el, vissza fogod ezt kapni az élettől, még akkor is, ha most elégedett vagy ezzel a helyzettel.


Még bármikor adódhat olyan élethelyzet, hogy neked lesz szükséged segítségre vagy az anyádék eldobnak téged valami hülye indokkal, mint ahogy azt a húgoddal tették.


Majd ha te is leszel ilyen helyzetben, akkor csak annyi támogatást várj az emberektől amennyit a húgodnak most nyújtasz. Pedig hát, csak annyi bűne volt, hogy megszületett.



A válasz 83%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 86%-ban hasznos válaszokat ad.
# 10/38Időpont ápr. 16. 12:19 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Nem akarok SAJAT gyereket (pedig lehetne), magyarul örökbe akarok inkább fogadni es a család női tagjai képtelenek felfogni ezt, miert?
Gáz ha nem akarok csaladot?
Ősszel az egész család elakar költözni Svájcba, de én nem akarok. Mit csináljak?
Dilis a csaladom mindig csak a veszekédés stb. És csodalkoznak hogy nem akarok velük talizni. Miért kéne találkozni velük? Nekem már férjem van 2en külön család vagyunk de ezt nem fogadják el
14 éves vagyok, a szüleim meghaltak 6 éves koromban, és most ide oda ingázok az úgynevezett "család"ban. Mindenféleképp el akarok kerülni valahova. De nem családon belül. Mit tegyek?
Hogyan értessem meg a szüleimmel és a család többi tagjával, hogy nem akarok majd részt venni a szalagavatón és a ballagáson?

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések az Egyéb kérdések rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!