Szerintetek hogyan reagáljak ilyen helyzetben?

Nézd..nem azt mondta, hogy: fúj, mi ez a borzadály!

Ha Apud gyerekesnek találja azt a diszt, vagy akármit akkor ez van. Ez az ő véleménye. Nem kötelező elájulnia az általad gyártott cuccoktól. Értékeld az őszinteségét és folytasd tovább, ha neked tetszik és örömöd leled benne.

Hát mondjuk nem mindegy, hogy papírból vágtál ki nyuszikát az ajtóra és krepptojást mázoltál vízfestékkel, vagy tudomisén, decoupage, puring, akril, 3d paszta vagy még extrább dolgokból készült egy kreatív asztaldísz.

Ha ennyire fontosnak érzed kiemelni, hogy gyereklelkű vagy meg ovisokkal fogsz foglalkozni, akkor gondolom, nem az utóbbi. :)

Természetesen nincs ezzel sem gond, az alkotás mindig öröm, legyen szó kezdő vagy profi szintről. Viszont ugyanígy apukádnak joga van a véleményéhez, és a kritikàt tudni kell elviselni.

Szintén kreatív lélekként én azt mondom: az ilyesmit az alkotás öröméért éri meg csinálni, nem másokért. Tanuld meg elengedni apukád megjegyzéseit. :)

Pedagógusként nem hallottál még a toxikus személyiségek jelenségéről?

Apád egy tajparaszt. Játssza az eszét, így akar alfahím lenni. Én meg ismerek olyan arcot, aki kib. kemény maffiózó volt a kétezres években, qvákat futtatott, kézigránáttal felrobbantotta egy rendőr nyaralóját, börtönben is volt egy csomót, és most halál békés arc, és hobbiként sálakat meg pulóvereket köt. Na, annak szóljon be, hogy gyerekes, rögtön kapna olyan nosztalgia-flasht az arcába, hogy egy hétig nem talál ki az ajtón.

Lehet, hogy nem tetszik neki, hogy a lakás közös területeit díszíted ezekkel a dolgokkal. Megkérdezted a családot, hogy kirakhatod e őket?

Lehet, hogy elvár tőled valamit, amit nem teszel meg, amíg a hobbiddal foglalkozol. Elvégzed a feladataidat otthon?

Lehet, hogy az alapanyagok sokba kerülnek. Egy komolyabb alkotás néha anyagárban több, mint a boltban kapható dísztárgyak. Az ő pénzéből vannak ezek? (A zsebpénz is annak számít)

Lehet, hogy már túl sok ilyen porfogót gyártottál, és nem érti, miért nem jók a régebbiek. Mennyi alkotásod van a padláson?

Viszont ha óvónőnek készülsz, sok ilyet kell ismerned. Ha szükséges, érvelj azzal, hogy a szakmádhoz gyakorolsz. (A gyerekdalokat is kezd el tanulni, hogy értékelje azt, amikor csendben vagy és alkotsz XD )

Halihó.

Én is ilyen kreatív léleknek tartom magam, imádok minden kézműves dolgot, bár én 18 éves vagyok. Ragasztani, varrni, hímezni, festeni, a decoupage-t, diy dolgokat. A közösségi munkát is a volt ovimban végeztem. Nekem se igazán értékelik ezeket a dolgokat, de ilyenkor azt nézem, hogy nekem ez örömet okoz és én ezt élvezem. Nem a szüleidért csinálod, ennyi "önzés" belefér mindenkinek. És a gyerekek is imádják az óvodában. :)

"Tudom, hogy sokan azt gondoljátok csajok, hogy az olyan kis cuki, ha buták vagytok mint a tök, és ilyen szinten funkcionáltok csak mint egy négyéves, de NEM cuki, nem oké ostobának lenni."

Szerinted attól ostoba valaki, hogy ajtódíszeket és egyéb dekorációkat csinál, mert örömet szerez neki a kreatív alkotótevékenység, vagy attól, hogy levon egy olyan következtetést, hogy akinek ez a hobbija, az ostoba, illetve egy négy éves szintjén funkcionál?