Mit csináljak, hogy megoldjam a családom gondját?

Elrontottam ott ezt a kiírást azzal , hogy nem folytam bele a részletekbe úgy pedig nehéz megérteni.

Miután volt a nővérem esküvője , a férje pár hetére rá közölte a szüleimmel , hogy ha tudta volna , hogy a nővéremnek ilyen dilis családja van , nem vette volna el feleségül.

(Amit persze a nővérem nem hallott ,mert nem volt ott.)

Innen kezdődtek a bajok.

Anyukám nagyon megsértődött, utánna mondta a nővéremnek , hogy ő elfogadja a férjét , de nem szereti annyira. Ekkor is volt egy kicsi balhé de utánna ugy tűnt hogy ha lecsillapodik mindenki akkor jó lesz minden. Viszonylag jó is volt egy pár évet .

Mialatt a nővéremék még "jóban "voltak a szüleimmel és velem is történtek olyan dolgok amik nagyon rosszzul estek nekünk , de a békesség miatt nem akartunk szólni semmit.

Például az hogy szeptemberben van a szülinapom , és katácsonykor jöttek el hozzám megköszönteni:d

A nagyon nagy balhé úgy zajlott le , hogy a szüleim elmentek látogatóba a nővéremékhez , és a nővérem az ajtóban fogadta őket és kicsit sem szép hangon közölte velük , hogy ők a világ legrosszabb szülei és innentől kezdve felejtsük el egymást.

Szüleim sírva távoztak miután rájuk csapta az ajtót.

Elmentem hozzájuk hogy megkérdezzem , hogy ez mi miatt történt.

Azt monndta hogy ez nem hirtelen eset , ez már gyűlt benne régóta.

Megkértem hogy konkrétan mondja el mi a baja.

Okok:

A szüleim velem kivételeztek.

Nem fogadják el a férjét.

Nem segítenek sosem semmiben.

Az anyukám ritkán látogatja.

Mindig őket értesítjük utoljára ha valami családi esemény van vagy összejövetel.

Soha nem vigyáznak az unokákra.

Stb.

Na ezeket ha olvassátok akkor biztos gondoljátok hogy na itt van a hiba bennünk , biztos ezért nem akarnak velünk foglalkozni.

Csak ebből konkrétan semmi sem igaz , legalábbis nem úgx ahogy ő gondolja.

A szüleim sosem kivételeztek velem , sosem tettek különbséget .

Ha ajándékosztás volt vagy katácsomykor sütisütés volt akkor abból ugyanúgy kaptak ők is.

Ha én ott voltam a szüleimnél akkor is mindig a nővéremről meg az unokákrőól áradozott anyukám , ennyi erővel én is lehetnék rá féltékeny.

De amúgy sajnáltam amikor ezt mondta , mert biztos rossz érzés ha tényleg ezt érzi.

De nincs így .

A szüleink ugyanúgx szeretnek mindkettőnket. És tényleg nem értem miért gondolja ezt.

Sosem tettek olyat amivel ezt meg lehetne kérdőjelezni.

Amit a férjével kapcsolatban tudni kell, igen , anyum azt mondta nem szivleli de azert amit az eskuvo utan mondtott azert mondta ezt , az evek során pedig sosem ereztette a ferjjel hogy utalja.

hetente felhívta hogy hogy vannak.

Ajándékokat is kapott.ugyanugy beszelgetett vele,mint bárkivel.

Nyaralásra is meghívta az egész családot a szüleim mert azt szerették volna ha még közelebb kerülünk egymáshoz.

Az sem igaz ,hogy nem segítenek.

Volt olyan nyár, hogy az unokák végig anyuméknál voltak , mert a nővéremnek volt egy csúnya betegsége .

Anyukám akkor nővérem helyett főzött, intézte az ügyeket.

Minden karácsonykor , húsvétkor megvendégelte őket.

Amit külön indoknak felhozott , hogy anyukám ritkán jár el hozzájuk . Ez igaz , de azért mert nem szeret kimozdulni. Hozzám havonta egyszer jön.

És én azért tartom ezt felháborítónak hogy ilyen idkokokat hoz fel , mert ő papol az elfogadásról a férje kapcsán , de azt nem tudja elfogadni asaját anyukájában hogy nem szeret kimozdulni?

Vagy ha tényleg ez annyira bántotta , akkor miért nem mondta el neki nyugodt hangon? Miért kellett rögtön azzal jönni hogy szörnyűek és sose akarja látni őket?

És tényleg hangsúlsozom hogy hozzám se jött el gyakran , de én ezt sose fogtam fel úgy , hogy biztos azért mert nem szeret. Mindig én mentem hozzá.

(Amúgy rájöttem , lehet azt is hozzá kéne tennem , hogy egy városban lakunk mindannyian,kb 10 percre egymástól)

A családi összejöveteles meg egyszerűen nem igaz. Kész.

Én vagyon az aki szervezi azokat, én hívok fel mindenkit, MINDIG őket hívom fel elsőnek , hogy a gyerekek miatt tuti jó legyen nekik az időpont, és ha nem jó akkor zudjam még korrigálni.

És amúgy én azt tartom furcsának hogy nekik lehetnek sérelmeik és értsük meg őket , meg persze , biztos vagyok benne hogy nem vagyunk tökéletesek, és volt olyan sokszot amikor elrontottunk valamit .

De abba bele se gondol a nővérem ,hogy netalán ő és a férje is csináltak olyat ami miatt mi rosszul érezzük magunkat?

Csak ők a jók és mi vagyunk a rosszak?

Amikor még elvileg "jóban" voltunk és fel sem köszöntötte apumat?

Vsgy amikor egyik nyáron gondolt olyat és nem engedte el hozzájuk az unokákat?

És amikor ezeket az indokokat sorolta és utánna elmagyaraztam neki hogy én hogy látom, csak legyintett és mondta h ez akkor se ugy van, es enis hagyjam beken .

Utcán ha lát engem vagy a szüleimet , inkább elforditja a fejét és nem köszön

Én elhiszem hogy nem vagyunk tökéletesek , de azt nem kérdőjelezheti meg hogy szeretjük őt és az unokákat.,

Apum most makacs és a fejébe vette hogy addig nem beszél a nővéremmel amig anyumtól bocsánatot nem kér .

De így sose jutunk sehova .

Ezért azt találtam ki hogy összehozok egy családi beszélgetést ahol csak négyen vagyunk, de annyira félek.

Félek hogy ezek után sem lesz jobb semmi.

Ugyanolyan már ugysem lesz.

De legalább köszönhetne az utcán vagy néha az unokákat elengedhetné hozzánk.