Hány évesen, és hogyan ismertétek meg életetek párját? Miből tudtátok, hogy Ő az igazi?

42 évesen válás közepette...

Mi azonnal tudtuk hogy ez teljesen más, annyira egy hullámhosszon voltunk, 5.nap vegere a teljes életét tudtam, mindent, abszolút azonnal teljes biztonságban éreztem magam amit soha senkinél... en azt mondom van igazi, de amig nem találkoztam vele addig én se hittem. Tipikusan a zsák a foltjat esete vagyunk... 5 eve elválaszthatatlanok.

Én 20 voltam, ő 26. Kollégák voltunk, ő egy évvel később jött oda dolgozni. Először nem is tetszett, csak annyi, hogy jó magas (én is magasnak számítok, emiatt midig gondjaim voltak a fiúkkal). Aztán sokat beszélgettünk, eleinte munkával kapcsolatban, aztán már másról is. Ő akkor még foglalt volt (nem volt nős, csak együtt élt valakivel; a részletek nem fontosak), így egy darabig olyan se veled-se nélküled kapcsolatban voltunk. Végül minden a helyére került, 3 gyerekünk született, vettünk házat, minden szuper (na jó, vannak apróbb viták, de hol nincsenek?), papírunk nincs róla, nem volt fontos az esküvő.

32 éve ismerjük egymást, ebből 31 éve vagyunk együtt.

Nem tudom, miből tudtam, hogy Ő az. Egyszer úgy éreztem, hogy ő az a pasi, akitől gyerekeket akarok. Nem tudom megindokolni.

29 évesen, pont, amikor eldöntöttem, hogy nem bírom tovább a rossz házasságomban és el akarok válni. Munkahelyi ismeretség. Fél évig csak beszélgettünk, sétáltunk. Akkor jöttünk össze, amikor már megvolt a válás (szerencsére, gyors és problémamentes válás volt, gyerek nélkül).

Miből tudom? Ez nehéz kérdés. Valahogy olyan EGYÉRTELMŰ. A házasságomban valahogy mindig erőlködni kellett dolgokon, meg ment a játszmázás, meg a férfiak már csak ilyenek, stb. Ez a kapcsolat valahogy olyan, hogy magától működik. Soha semmi erőlködés. Bármit mondok, meghallgatja, megbeszéljük. Nem értünk egyet mindenben, ilyen világnézeti-politikai dolgokban sem, de annyira jókat tudunk vitázni. Nem veszekedni, vitázni! Álláspontokat ütköztetni. Amúgy is rengeteget beszélgetünk, mindenféléről. És rengeteget hallgatunk együtt. Az is jó. Testileg pedig... hát tökéletes, nagyon jó vele.

Na, szóval összeségében onnan tudom, hogy ő az igazi, hogy a kapcsolat magától működik, semmit nem kell erőltetni, nem kell "dolgozni rajta" meg "megújítani", meg ilyenek. Csak JÓ. 7 éve vagyunk együtt. 35N

Munkában ismerkedtünk meg. Eleinte azt hittem nem is kedvel, sőt, utál. Meg kell hagyni van egy stílusa a kedvesnek, amit a legtöbb ember gyomra nem vesz be.

Aztán egyszer csak kedvesen szólt. Eléggé meglepődtem, utána elkérte a számom és randira hívott :)

Onnantól kezdve csúszott ki a kezemből az irányítás :) minden úgy megy, ahogy a sors akarja. 1,5 éve együtt vagyunk.

24 évesen ismertem meg a férjem, egy cégnél dolgoztunk de nem egy emeleten. Egy koncerten véletlenül osszefutottunk, utána a lakásán kötöttem ki, egész éjjel beszélgettünk... aztán elkezdtünk találkozgatni de nem mondanám hogy az a nagy szerelem elso látásra volt. El voltunk, úgy voltam vele hogy meglátjuk. De idővel egyre erősebb lett a kapcsolatunk, kb fel év után éreztem hogy több esélyt kene adni a jövőnek, így osszekoltoztunk. Azóta osszehazasodtunk, most jön az első baba nyáron.

Az addigi pasijaim nekem is ilyen “hirtelen nagy szerelmek” voltak, de a férjemmel inkább lassan építettük fel a kapcsolatot és hihetetlen mennyire jól működik :) azóta else tudom képzelni hogy mekkora kar lett volna ha nem futunk össze azon az estén :)

15 évesen kezdtünk el járni, akkor még nyilván gyerekszerelem volt, de már mikor megismertem mintha ezer éve ismertük volna egymást..

Teltek a sulis évek, szerettük egymást nagyon, és eljött az összeköltözés ideje ami nagyon nehéz volt mert lakva tényleg megismeri egymást az ember, tetejében elkezdtünk felnőttek is lenni szép lassan ami hatalmas személyiségváltozást hoz az ember életébe és ezekhez óriási türelem és tolerancia kellett.

Nagyon sok szarságon vagyunk túl de végig hűségesek voltunk egymáshoz, legmélyebb pontról is feljöttünk és ez erősítette meg a kapcsolatunkat és tudtuk hogy már bármit kibírunk.

Utána megszületett a gyerekünk ami még egy erőpróba volt de látni hogy a szerelmed aki 10 éve még gyerek volt most mennyire nagyszerű apa csak még jobban megerősített hogy nála jobb társat nem találhatnék.

Most már 27 évesek vagyunk, lassan 12 éve együtt, egymás mellett nőttünk fel, nem könnyű gyerekkapcsolatból együtt maradni de sose cserélném el senkire őt.

25 évesen, netes társkeresőn ismerkedtünk meg. Azt mondja, hogy ő akkor tudta, amikor az első randin meglátott. Nekem kicsit tovább tartott, mert nem mertem elhinni.

Nyugalmat éreztem mellette mindig, olyan érzés volt, mintha otthon lennék.

1 év után már megkért, de csak idén, 4 év ismeretség után lesz az esküvőnk.