Szerintetek a nyugdíjba vonulás csak az adott ember döntése vagy a családnak is van beleszólása?

Anyukámról van szó, már csak durván egy éve van hátra a nyugdíjig. Eddig mindig úgy tervezte, hogy ottmarad a munkahelyén és nyugdíj mellett dolgozik tovább, viszont most a fejébe vette, hogy ő inkább itthon marad. Világ életében ez volt a munkája és amúgy szerette, folyton képezte is magát, itthon is sokat foglalkozott vele stb., csak szerintem esetleg belefáradt és mostanában a munkahelyén is voltak változások. Úgyhogy azt meg is értjük, ha változtatni szeretne és inkább máshol vagy más jellegű munkát szeretne végezni, ki akar tanulni valami mást vagy pihenni szeretne egy kicsit vagy akármi, de mi (apukám, testvéreim) azért azt túlzásnak tartjuk, hogy ne is dolgozzon semmit. 55 éves, fiatalos, energikus, nincsen semmi baja, szóval nem egy beteges, félig rokkant néniről beszélünk. Itthon sincsen semmi olyan tényező pl. nagy kert, állatok, unoka, kisgyerek stb., ami igényelné, hogy otthon legyen. Nincsen semmi hobbija vagy valami speckó baráti köre, ami mondjuk szintén lefoglalná. Úgyhogy el sem tudjuk képzelni, hogy mégis mit csinálna egész nap, mert lehet pihenni, szórakozni, magaddal foglalkozni, dolgozgatni a házban stb., de minderre napi 24 óra azért sok. Ő is azt mondja, hogy nem tudja mit csinálna, nincsen semmi terve.

A másik meg az, hogy apukám fizetése és anyukám (valószínűsíthetően azért nem túl magas összegű) nyugdíja mire lenne elég. Szeret vásárolni mindenfélét, napi szinten jár boltba, a házunk is nagy (pl. a fűtés így nem egy olcsó dolog), folyton újítgatni akarja azt is, két kocsink van, szeret utazni is és én és az egyik testvérem még tanulunk, ami szintén költség. Ez azért nem megy két fillérből, de ő ebbe sem gondol bele.