Ti meg tennétek ezt a lépést, hogy a férjed örökbe fogadja a gyermeked?

20!

Ugyan a valaszado nagyon proszton fogalmazott, de igaza van.

Annak a gyereknek már van egy neve. Az apja neve. A gyerek 7,5 éves, tehát kb anyi ideig volt az apjával, mint amennyi ideig a nevelő apjával. Esélyes, hogy az apja is férj volt. Annak a kapcsoltnak vége lett, njncs rá garancia, hogy ez örökké tart majd. Jelenleg bizony hiába férj, ő az "éppen aktuális kan" parsztul fogalmazva.

Az örökbefogadás nem visszavonható. Ha most megtörténik, jövőre meg elválnak, az exférj marad az apa. Láthatás, tartásdíj, miegymás. És bizony benne van az is, hogy onnantól magasról tesz majd a kislányra, csak a saját gyerekkel fog foglalkozni - vagy azzal se és ugyanúgy eltűnik, mint a másik apuka.

Többen emlegetik, hogy jajj mi lesz, ha ez a kapcsolat is tönkremegy. Túllépve azon, hogy az egészséges házasságokban nincs helye annak, hogy döntéseinket befolyásolja a válás lehetősége, mégis mit gondolnak ezek a válaszolók, egy válásnak el kellene törölnie egy stabil és valódi szülő-gyermek kapcsolatot, ha az nem vérszerinti? Pláne ha a különélő vérszerinti szülő egyáltalán nincs benne a képben, és teljesen az ő szerepét veszi át az örökbefogadó. Ez nem a szokásos láthatásos mozaikozás, ahol sokszor mindenki tart egy távolságot új házastárs és gyerek között. A házastársi örökbefogadás más műfaj.

Én is örökbefogadó vagyok, pelenkás kora óta nevelem a lányom, és nagyon nem lenne okés, ha a házasságunk felbomlása esetén el kellene felejtenünk egymást a gyerekkel és kész. Rengeteg dolgon végigmentem ezért a gyerekért, külső és belső nehézségekkel is birkóztam, hogy a szülője lehessek, nagyon is összhangban áll az örökbefogadás felbonthatatlansága a kapcsolatunk jellegével. Mi azt beszéltük,

hogy valószínüleg felezve nevelnénk a gyerekeket, ha válnánk (közös is van), de ilyen úgyse lesz.

Bár láttam, van olyan válaszoló, akinek nem jelentettek ennyit a nevelt gyerekei, pedig ők apának szólították őt. Tényleg jó, hogy ő nem fogadta örökbe őket, de nem minden család szerveződik így. Van, aki igenis egy életre vállalja a szülői szerepet, akkor is, ha a párkapcsolat felbomlik. Értem, hogy ezt nem mindenki csinálná (vérszerinti szülők is hagyják el a gyerekeiket válás után), nekik hülyeség lenne az örökbefogadás, de kijelenteni, hogy a házastársi örökbefogadás úgy ahogy van, rossz dolog, egyszerűen baromság. Vannak családok, ahol nagyon is van helye.

A tegyeszes pszichológus szerint valóban letező jelenség, hogy meggondolatlanul mennek bele emberek, és találkozott már olyannal, aki már másodjára fogadtatta örökbe a gyerekeit a parjávál (bár nem biztos, hogy azt engedélyezték, nem emlékszem). De attól még a házastársi örökbefogadás lehet jó dolog egy megfelelő családban. Nálunk pl. nagyon is az.

Az a válasz nem csak durvának hangzott, hanem az is volt. Ha azt mondom, hogy bezzeg arra jó a férjed, hogy miután felcsinált az exed, gondozza a kölköd, de a nagy szent Apa, az a spermadonor aki a pnádba ürített, akkor nem csak durvának hangzom, hanem az is vagyok, ráadásul nem csak tényt állapítok meg, hanem ítélkezem is, és azt fejezem ki, hogy rosszul teszed, amit teszel, másképpen kéne élned. Akkor is kifejezem ezt, ha szó szerint nincs benne a mondataimban.

Úgyhogy ilyet nem írok, mert genyaság,

és különben is elhiszem, hogy nektek ez így jó. Másnak meg másképp.