Határozott véleményű nagymamával ezt hogy rendeznétek le úgy, hogy ne bántódjon meg?

A te helyedben nem magyarazkodnek, egyszeruen megmondanam neki, hogy igen, tervben van a baba, de elobb kozos lakas, alaptoke es a tobbi legyen meg blablabla.

Nem gondolom, hogy barmi ertelme lenne egy 80 eves neninek kijelenteni azt, hogy nem lesz gyerek, mert o annyira mas korban nott fel, hogy felfogni nem feltetlenul tudna, megerteni meg plane nem.

Meg ha ez is az igazsag, nem kell tulmagyarazni, ha jon a baba jon. Ennyi.

Szerintem meg mondd meg, hogy egyelőre nem tervezitek.

Fel fogja fogni.

"mert o annyira mas korban nott fel,"

Ugyan már! Az elmúlt évtizedeket nem barlangban töltötte. Nálunk a 70-80 feletti rokonok nem akadnak ki ilyesmin, nem a múltban élnek.

Én nekem is a kegyes hazugság jutott az eszembe, pedig ha lehet, én is inkább az őszinteséget választom. De ez tipikusan olyan helyzet, hogy ha megmondod a mamádnak, hogy márpedig ti nem akartok gyereket, akkor az nagyon meg fogja viselni. De ha azt mondod, hogy meddő vagy, akkor kicsit könnyebben túlteszi magát majd ezen, hiszen az ő idejében is voltak nők, akik nem tudtak teherbe esni. Először lehet, hogy rosszul fogja érezni magát, de téged nagyon szeret, mert az első unokája vagy, így csak elfogadja majd valamikor. Illetve rá lehetne segíteni ezzel az elfogadással, hogy te nagyon boldog vagy így is, mert a párod annak ellenére is veled marad és szeret, hogy nem lesz gyereketek. Így talán, a boldogságodat szem előtt tartva, könnyebben el fogja fogadni.

A másik lehetőség, hogy addig odázzátok el ezt a beszélgetést, hogy abban a hitben fog meghalni, hogy neked is fognak majd valamikor gyerekeid születni és lesznek dédunokái, még ha nem is találkozhat velük soha. Csak akkor talán te fogod megbánni, hogy nem mondtad neki el még a féligazságot sem, de legalább ő úgy fog elmenni, hogy gondol a jövőbeli dédunokákra is.

Szerintem ezt csak te tudod eldönteni, hogy mennyire bírja a mama elviselni az igazságot. Én magamból tudok kiindulni, és én nem lennék képes a saját mamámnak megmondani ezt. Mondjuk én jelenleg 22 éves vagyok, a gyerek témával még senki sem nyaggatott, gondolom azért se, mert még egyetemre járok. Én a mamámmal azt sem tudom elfogadtatni, hogy egyelőre nem akarok mesterszakra menni. Azt, hogy nem tudom elképzelni magam anyaként biztos, hogy nem mondanám el neki. Ha erőlködne a témán azt mondanám, hogy most még nem akarok/nem állok készen rá. Ami nem lenne hazugság részedről sem. Azt hogy a jövőben mi lesz, majd az idő eldönti. Láttam már olyat, akinek megváltozott a véleménye, olyat is, akinek nem.

Annyit még hozzátennék egy előző válaszolóra reagálva, hogy 2 külön dolog az, hogy valamit a párodnak nem mondasz el - főleg a gyerekvállalási céljaidról - vagy a szüleidnek, nagyszüleidnek. A párját mindenki választja és minden pár közös döntése, hogy szeretnének-e vagy hány gyereket szeretnének. A nagyinak, anyunak, apunak, anyósnak, apósnak, szomszéd néninek ebbe az égvilágon semmi beleszólása nincs. Egy kedves dolog lehet, ha az ember nem rombolja le a világukat azzal a gondolattal, hogy soha az életben nem lesz unokájuk.

De lehet, hogy amit mondok csak szerintem van így. :)