A nagymamámnak soha semmi sem jó. Mit tegyek?

Semmit. Ignoráld.

Majd, amikor idősebb lesz és már mentálisan sem teljesen ép, és megrendel ételeket, amiket vigyél neki, majd, mire odaérsz velük már meggondolta magát, ezért a fejedhez vágja, hogy az nem jó, miért nem mást vittél... na, akkor akadj ki. Az enyém most ezt csinálja velem rendszeresen.

Hagyd figyelmen kívül. Vagy mosolyogj és bólogass ! :D

Na jó, viccet félretéve; nem kell figyelned és a szívedre venned a kritizálásait; hát, egyébként lehet, hogy ha nem tulajdonítasz neki túl sok figyelmet, hogy ezt csinálja, akkor egy idő után lehet, hogy abbahagyja; meg ő lehet,hogy ezt nem is kritizálásnak éli meg; lehet, hogy ő ezt tényleg csak úgy éli meg, hogy segíteni akar; vagy valamilyen kapcsolódást akar kialakítani az unokájával, tehát, ha már ott vagy; akkor már legalább beszélgessetek; egyébként én mamám se tud értelmesen megnyilvánulni. Van olyan, amikor van egy sejtésem, hogy ő most olyan kedves nagymamásan akar velem cseverészni, és nem bosszantani akar; de leszídom, és elküldöm, hogy ne bosszantson; és utána, amikor már békénhagyott, akkor jut eszembe, hogy mi van, ha ő most kapcsolatot akart volna kialakítani velem;tehát ilyen rendes nagymama-unoka kapcsolat; hogy majd kedvesen beszélgetünk; csak cefetül rosszul csinálta? Tehát lehet, hogy simán csak dumcsizni akart; de nem feltétlenül a szavak, vagy az ész embere; és ezért nem feltétlenül tud, elnézést kérek a szóért -értelmesen megnyilvánulni. -De szóval lehetségesnek tartom, hogy tényleg, csak dumcsizni akart; és akkor hozzákapcsolódni, bekapcsolódni abba a tevékenységbe, amit te éppen csinálsz; és nem tudott mást hozzászólni, csak egy kritizálást; de amúgy ő lehet,hogy nem is annak szánta, csak fel akarta volna veled venni a kontaktot. De egyébként meg, nincs rossz ember, csak tudatlan, tehát, hogyha azt veszed észre, hogy nagyon bosszantó, és egyrecsak kritizál, van rá esély, hogy nem is direkt csinálja, és csak értetlenül néz, ha az ember leszidja, mert nem érti, mi a problémája. Hát az, az Isten áldja meg, hogy hiába lehet, hogy nem kötekedésnek, meg piszkálódásnak szánta, azon van az ember kiakadva, hogy mégis az lett. Ha meg azt vennéd észre, hogy direkt rossz szándékkal kritizál; mert tényleg van/lehet olyan is akkor meg azt is valahogy tolerálni kell valamilyen szintig; hát ő ilyen , és már ez a személyiség ivódott bele, amikor felnőtt; már nem fog tudni megváltozni; meg nem is feltétlenül akar. Ha meg akar, akkor meg nem is feltétlenül tud. Mert értetlenül néz, amikor azt látja, hogy a kötözködés az a másiknak a számára idegesítő. Amúgy az én nagymamám szerintem általában direkt idegesítő. ilyen kis besavanyodott, rosszindulatú, és anyám is őrá ütött(őrá ütött mint őrá hasonlít, nem esett messze az alma a fájától, mondjuk így; én meg túl messze estem, velem meg ez a bajuk) , hát ő nevelte sajnos, úgyhogy, hát, ez lesz; amíg el nem tudok költözni. Tehát ilyen sok rosszindulatot tapasztalok magam körül szóval tehát, de majd, ha elköltözök, elmúlik. Az emberek ilyenek; ha nem támasztasz elvárásokat a másik felé, akkor nem is fogsz tudni csalódni. Szóval bármit is mond, ne vedd a szívedre. Mint, valaki más írta itt egy másik kérdésnél,nekem nagyon tetszett; hogy "ha a Supermarionak nekimegy a teknős, akkor se depizel két óráig":) Ami meg egy másodperce történt, szóval az meg a múlt, szóval ne rágódj már tovább rajta, ha rossz szándékkal szánta; ha nem. :) Nem érdemes ebbe energiát fektetni , hogy ezen rágódsz; nem ér annyit az a beszólás. Remélem, írtam olyat ebben, ami a hasznodra válik.

Az enyém is ilyen, teljesen megértem a helyzeted. Kicsinek nagyon bántott a dolog, hogy mindenki szebb jobb okosabb nálam és semmi se jó amit mondok csinálok. Anyukámmal is pont ugyanezt csinálta még otthon lakott. Kb 15-6 évesen jutottam el oda, hogy nem érdekel és csak papa miatt mentem látogatóba. Mióta ő már nincs azóta rá se nézek mamára ezt érte el vele. Lehet szemét dolog de jobb így nekem a folytonos lelki terrorja és őt mindig sajnálni kell...

Nem azt mondom te is ilyen legyél, de próbáld meg elengedni amit mond, egyik füleden be a másikon ki. Bármit amit leszól azzal kapcsolatban hallgasd meg más véleményét is és arra koncentrálj, az maradjon meg.

Próbálj ne foglalkozni vele(mármint ha rosszat mond ne vedd fel ne vedd sértésnek)

Az idősebbek ilyenek(van kivétel persze)

Bírd ki valahogy, kitartást.

És ez miatt ne szomorkodj,ne hagyd abba amit szeretsz csinálni és ne hagyd hogy elvegye az önbecsülésed. Ha bármi gond van írj rám szívesen beszélgetek veled 🙂