Nagyszülők, a lányotok gyerekét jobben szeretitek, mint a fiatokét?

Anyósom igen. Amúgy jó a viszonyunk, nincs semmi feszkó, neki fel se tűnik mennyire kivételezik a gyerekekkel.

Pár példa:a másik unoka szülinapja, névnapja előtt 1 hónappal teljes lázban van mit vegyen, mit süssön, olyankor semmi nem drága.

A mi gyerekünk szülinapjára férjem szokta finoman figyelmeztetni, névnapra nem szoktuk - nem is köszöntötte névnapján a 6 éves gyereket 4 éve.

És abszolút nem az ajándékon, anyagiakon van a hangsúly, a hozzáállás bánt nagyon.

Másik példa:

Másik unoka 30kmre lakik, oda vonatozik rendszeresen látogatni, ha beteg, ő vigyáz rá stb.

Mi egy városban lakunk, kb 7 percre egymástól gyalog, 3x vigyázott a gyerekre a hat év alatt, kb 2 óráról volt szó, aminek a vége előtt telefonált, hogy siessünk, mert menne már haza.

Mindezt úgy, hogy jól kijövünk, a gyerekünk se valami kezelhetetlen ördögfióka. Egyszerűen csak a lánya gyereke kedvesebb neki.

Hat-unokás nagymama vagyok, fiaim és lányom jóvoltából.

Mindegyiket másért és másként szeretem, kit azért, mert ő az első, a kicsit azért, mert ő a legkisebb, az egyiket azért, mert a szülőmre emlékeztet, a másikat azért, mert most kezd kamaszodni, azért, mert kis bújós, érzékeny vagy céltudatos...

Sorolhatnám, de a lényeg: másképp szeretem őket, DE azonos hőfokon. akár a lányom, akár a fiam gyerekéről van szó!

Ugyanezt láttam a szüleimnél is, nem különböztették meg az unokákat, szemben az anyósommal, akinek a sógornőm gyereke volt a fő-fő, az enyémek meg a "futottak még" kategória.