Mennétek a nagyszülőkhöz, ha mindig ott lenne a másik unoka?
A testvérem tavaly szült, a feleségem idén.
Sajnos már akkor voltak gondok családon belül, mert a szüleim annyira beleszerelmesedtek az első unokájuk bajnoki, hogy a mi gyerekünknek sajnos már feleannyi érdeklődés sem jutott, miután bejelentettük az érkezését. Rosszul esett, de gondoltuk, ha megszületik, majd csak jut neki is egy kis figyelem...
Na most, a problémát fokozta, hogy a tesóm állandóan azt nézi, hogy tudja lepasszolni a gyerekét, hétköznaponként is anyámra hagyja, de péntek-szombat-vasárnap is minimum két napot ott van a kicsi, ha nem egész hétvégén. Az a baj, hogy csak heti egyszer tudunk menni, általában szombaton, mert messzebb lakunk, és akkor is folyton ott van a gyerek vagy ahhoz kell alkalmazkodni, mikor viszi oda, ezért soha nem lehet semmit szervezni a nagy szülőkkel, nem lehet elmenni a cukrászdáig vagy bárhova, mert mi van, ha pont akkor hozzák az unokát.
Csak ugye a másik unoka pont abban a korban van, hogy egy pillanatra sem veheti le róla az ember a szemét, ergo ha ott a másik gyerek, akkor a szüleim egy percet se tudnak a miénkkel foglalkozni.
Komolyan, sose gondoltam, hogy ilyen rosszul fog esni, hogy az én gyerekem folyton csak a második a sorban. A szüleim sose mondanám azt a tesómnak, hogy ma figyeljen már a saját gyerekére kivételesen, mi ezen az egy napon tudunk menni, nem hiszem, hogy nem lehet kibírni. Múltkor szerettünk volna a nagyszülőkkel menni valahova, jött a szokásos szöveg, hogy "jaj, de mindjárt hozzák a gyereket", akkor ideges lettem és megkérdeztem, miért nem lehet már megmondani tesómnak, hogy hozzá 2 órával később és mi miért vagyunk mindig lesz*rva?
Na, nagy nehezen eljöttek, akkor még tesóm akadt ki, hogy velünk jöttek, mikor ő vitte volna a gyereket, azóta minden folytatódik.
Ha eljönnek hozzánk ritkán, akkor is hozzák a másik unokát vagy sietnek haza, mert délután felügyelni kell rá.
Úgy érzem, most már elég, nagyon rossz minden héten ezzel szembesülni, most jutottam oda, hogy nem fogunk többet menni, max. havi egy alkalommal. Tudtok jobb megoldást?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Mennyire ismerős a helyzet...
Én azt javaslom, hogy havi 1x menjenek hozzátok a nagyszülők ha megoldható. Ha ez is nyűg, akkor nem kell odamenni és nekik sem kell jönni.
Felesleges erőltetni azt, ami nem működik, ezt én is idén tanultam meg, 32 évesen.
válasza:Én nagyszüleim is ilyenek voltak.
Egy utcában laktunk unokatesókkal, amikor 20kmről eljöttek akkor beálltak az udvarba,hogy ne lássuk őket. 14éves koromban meghalt apa aki 2havonta elvitt hozzájuk majd még 1-2x találkoztunk végül 15év mulva a nagyanyám majd 2hónapra rá nagyapám is meghalt. Szóval ilyen nagy volt a szeretet. Persze mi nem örököltünk semmit hugommal😍
válasza:Nálunk az anyám pont ilyen. Annyi a különbség, hogy a mi lányuk született először, aztán 4 év múlva a tesóm kisfia, onnantól az én lányom totál le volt sz*rva. (Szóval hogy érthető legyek, nem az zavart, hogy a kisfiút is imádták, hanem az, hogy a lányom egyik napról a másikra ignorálva lett anyu által, apu pedig ment anyu után a hülyeségben). Én nem fújtam fel magam, értelemszerűen lazítottuk a nagyszülőkkel a kapcsolatot (nem is volt nehéz, 100 kilométerre lakunk). Ez ment 6 évig. Aztán milyen a sors, a gyerek hatéves korában a tesómék dobbantottak 3000 km-re külföldre.
Akkor persze anyám úgy gondolta, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, naggggyon nehezményezte, hogy miért nem járkálunk hozzájuk gyakrabban, és miért vannak kizárva a mi családi ünnepeinkből.
Hát ez van, ezen érdemes a nagyszülőknek elgondolkozni.
válasza:8-as, úgy érted, a kisgyerekek szülei hogy tudják lelkileg elfogadni?
Én a magam részéről úgy, hogy eleve nem volt valami fényes a viszonyom a szüleimmel a lányom születése előtt, lényegében akkor kezdtek el emberszámba venni, mikor meglett általam az első unokájuk (ezért is fájt annyira utána a levegőnek nézés). De én úgy fogtam fel, hogy nem csalódtam anyámban, végülis mit vártam tőle, a tesóm volt mindig a kedvence, nyilván a tesóm gyereke miatt az enyém levegőnek van nézve, anyám ilyen.
Akiknél más a viszony, ott biztosan nehezebb feldolgozni. (7-es voltam).
(Amúgy eltelt sok év, a "kislány" már 25 éves, nem nagyon nyitogatja rá a nagymamájára az ajtót.)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!