Melyik nagyszülődet szereted/szeretted legjobban?

Anyai nagymamámnál mindig jó volt a kaja, a másiknál nem... Ne ítéljetel el, gyerek voltam!!😂

És anyai nagymamám óvónő volt szóval mindig szót értettünk.

Az apai nagymamámat. Vannak ugyan hibái (hiszen még a régi, szexista rendszerben nőtt fel, és 0 érzelmi nevelést kapott), de rajta érzem azt hogy minden tette mögött jó szándék, és őszinte szeretet van. Természetesen ő is ezt kapja vissza tőlem.

Apai nagyapám otthagyta a mamámat gyerekkel, egyedül, a gyerektartásból is levonta a postaköltséget, most meg öregen, betegen, mindent megbánva akar apukám kegyeibe férkőzni, szóval őt érthető okokból emberszámba se veszem...

Anyai nagypapámat nem ismertem mert születésem előtt elhunyt, anyai nagymamám pedig rengeteg gyermekkori sebemhez köthető. Vidéken voltam vele, minden nyáron, egész nyáron... Mindig mindenben én voltam a hibás, sosem voltam aranyos, szerethető. Örüljek hogy enni kapok, meg hogy elviselik a hisztimet (ami kétségbeesett segélykiáltás volt hogy kapjak egy kis figyelmet/szeretetet). Akkor szakadt el a cérna, mikor az unokatestvérem terrorját nem bírtam tovább. Ő akkor 14 éves volt, én 9. Amire tisztán emlékszem, hogy a hajgumimat az alsógatyájába tette, és hugyosan, farokszaggal adta vissza, utána az akkori kedvenc sztáromról lévő poszteremet (aki "tartotta bennem az erőt") eltépte. Mamám szemében természetesen én voltam a hisztis, így felhívtam apámat, hogy vigyen haza MOST, és másnap jött is értem. Nem mondtam el neki mindent, mert fel se fogtam hogy mi történt, csak azt éreztem hogy egy napot se bírok tovább...

Nagymamám búcsúja: "Jól nézd meg ezt a házat, mert ide többet be nem teszed a lábad".

Az apai nagyanyámat és az anyai nagyapámat.

A másik nagyanyám sokkal kevesebbet foglalkozott velem (ő még dolgozott), az apai nagyapám pedig korán elhunyt.