Hogyan mondjam meg a mamámnak hogy hagyja békén a kutyámat?

'Egyutt lakunk sajna a mamammal.'

Mar az elso mondatodbol latszik, hogy mi a bajod.

Utolso mondatodbol latszik, hogy milyen valaszt varsz

' Beszolasoktol kimeljetek meg.'

Az altalad vart valasz , amire 100% adnal, az hogy -fogja vissza magat a mama- de mivel en nem a pontra hajtok, azt valaszolom, hogy -fogd vissza magad egy kicsit.

Szia!

Én is nagyimnál laktam jó pár évig, a jelenlegi kutyám is ez idő alatt lett. Nem egy boldog időszaka az életemnek, de kényszerből voltam ott, rásegített bőven arra, hogy pánik betegségre hajlamos lettem, de ez most nem erről szól... :D

Ha ugyanolyan vaskalapos a nagymamád, mint az enyém, hogy neked nincs véleményed és kuss a neved, akkor nem igazán tudsz mit tenni.

Ő mindig is mondta, hogy nem ért a kutyákhoz, amikor meg mondtam neki, hogy esetleg mit hogy kéne, akkor az meg f*szság volt (úgy, hogy én kutyákkal nőttem fel, anyám is nagy kutyás)... :D

Azon kívűl, hogy próbálod neki jelezni, hogy mit hogy kéne, nagyon sokat nem tudsz ellene tenni. Próbád úgy felfogni, hogy legalább van kivel napközben lennie - bár ez is szívás lesz, ha majd vele költözöl, mindjárt írom, hogy miért. Viszont a kajás dologgal tényleg próbálj valamit kezdeni, mert nem kéne elhizlalni... Az nálunk is nagy vitákat szült, hogy ne zabáltassa állandóan azt a csöpnyi kutyát az asztalról úgy, hogy aztán este is kapja a vacsorát rendesen. De szerinte az állatok kövéren szépek... Szerencsére annyira nem volt felhizlalva amikor eljöttem.

5 éves volt a kutyám, mikor végre lehetőségem lett biztonságosan úgy elköltözni, hogy ő is jöjjön velem. Nagyon sok nevelési elbaszást, amit a nagyim bele iktatott ki tudtam nevelni szerencsére. :) De így se mindent... De amikor ott laktam akkor is figyeltem arra, hogy velem szemben ne legyen egy olyan agresszív neveletlen görcs, mint amit nagyimmal előadott, szóval nagyon sokmindenit nem kellett rajta javítani. Egy nehezebb pont volt, ami hónapokig tartott, az a szeparációs szorongás, hisz nem volt hozzá szokva, hogy huzamosabb ideig egyedül maradjon. De szerencsére az is megoldódott azóta.