Van/volt olyan idős hozzátartozótok, aki ő maga kérte, hogy helyezzék idősek otthonába? (Akár úgy is, hogy még el tudta látni magát, csak a későbbiekben nem akart ebből gondot se magának, se a hozzátartozóinak.)

Nem hozzátartozónk, de közeli ismerős.

A gyerekei külföldön éltek már kb. 30 év óta, és bár a néni még tökéletesen jól ellátta magát, belátta, hogy jobb lesz, ha olyan helyre költözik, ahol később ellátják.

Anyukám pl meg a nagymamás is mindig ezt mondta amíg élt hogyha olyan helyzetbe kerülnek hogy gondozásra szorul akkor nem akarja hogy mi/én gondozzam hanem otthon a legjobb mindenkinek.

Hozzáteszem hogy azt vettem észre hogy azok akik értelmesek és nem csak azért szültek hogy később csicska legyen a “gyerekből” azok nem úgy tekintenek az otthonra mint a pokolra hanem mint egy segítség, szükséges rossz.

Én sem akarnám hogy a saját gyerekem kaparjon ki a sz*romból és tönkretegye a karrierjét, életét, kapcsolatát miattam.

A mamám még a nyolcvanas években magától ment be, de olyan helyre ahol komplett lakások vannak egy nagy házon belül. Csak onnan lehetett észrevenni hogy ez egy nyugdíjasotthon, hogy minden nap főztek rájuk, és hogy volt az előszobájában egy telefonkagyló amit ha csak leemelt valaki, rohantak fel a nővérek.

Teljesen ép volt fizikailag és mentálisan is, egyszerűen úgy döntött hogy ő ott akar élni.

Körülbelül 20 évet élt le ott, 93 évesen halt meg, csak az utolsó hetekben épült le, de akkor nagyon.

Nagypapám mikor kiderült, hogy daganatos, akkor mondta, hogy otthonba megy, ha már segítségre szorul. Nagyim se volt akkor már fiatal, mi pedig másik városban élünk.

Normális otthonba került, rendesen vigyáztak rájuk, tiszta volt, ellátás is jó volt.