Akik félve várják a karácsonyi családi vacsit, nektek milyen szokott lenni?

Mintha par evvel ezelott en irtam volna ki ezt a kerdest.

Mindig arra vagytam hogy meghitt karacsonyom legyen.

Akkor fog megvosulni neked is, ha kulonallo eleted lesz sajna

Szerintem ez felfogas kerdese, es nem feltetlen van igy.

Nalunk a karacsony azt jelenti hogy a csalad egyutt sut, foz.

Nem csak az anyak dolga elkesziteni a karacsonyi menut.

Ez onmagaban egy meghitt pillanat is LEHET. Jobb kesobb, mint soha elkezdeni.

A kozos mezesklacs sutogetesnel, diszitgetisnel aligha van jobb. De ahany csalad, annyi szokas nyilvan. Ki igy, ki ugy csinalja.

Persze hogy nyug az, ha az anyuka csinal mindent egyedul.

Én csak a 26-tól rettegek, amit a férjem szüleinél kell tölteni. Nem én vagyok ilyen hisztis, ő sem bírja őket.

Anyós és após nincsenek együtt. Anyósom halálra idegeskedi magát minden karácsonykor, süt-főz, sík ideg, mire megérkezünk, utána megsértődik azon, hogy nem szeretem a rántott halat (18 éve ismer, azóta nem szeretem, de ezen minden évben kiakad), a lisztes-cukros-krémes sütiktől még ég a gyomrom, nem szívesen eszem. Nem lenne ezzel baj, nem zabálni megyek, hanem játszani és beszégetni, de ez nem megy át, mire felállunk az asztaltól, anyós már teljesen kész van.

Miután onnan kiszabadulunk, megyünk apóshoz. Vele eddig sok baj nem volt, mondjuk témánk nincs semmi, úgyhogy őt meglátogatni egyenlő az egy óra feszengéssel, de nem sok vizet zavart. Eddig. Most viszont összeszedett egy anyósom típusú nőt (mindjárt 70 az öreg, de még mindig csajozik), aki két dologra képes: kaját traktálni és a gyereknevelésünket kritizálni. Egy kvázi idegen. Iszonyú idegesítő.

A közös családi 24-e mindig nagyon jó, a saját családommal 25-én sincs baj, de anyósék egy rémálom. És mondom, a férjemnek ugyanez a véleménye.