Van itt olyan, aki megszakította a kapcsolatot nagymamàjàval, és megbànta?

Szüleim elváltak, apám ellenem fordította őket. Apámmal borzasztóan megromlott a kapcsolatunk, de velük sokáig jó volt, viszont hittek apám hazugságainak és egy idő után nagyon romboló viselkedést vettek fel. Szekáltak, manipuláltak, megpróbáltak keresztbe tenni, kibírhatatlan viselkedéssel voltak. Szidták a családom másik felét, hiába kértem, szóltam erélyesen is hogy ne tegyék. Ahova mentem volna nyáriszünetben diákmelózni nem vettek fel, mert bementek és elhordtak mindennek, hazugságokat mondtak rólam a főnöknek. Az igazgató bejelentést tett a gyámügynél és a nyakunkra járkáltak hónapokig, pedig itthon semmi baj nem volt, csupán a kedves nagyszülők nem bírták elviselni hogy nélkülük is teljesen boldog vagyok. Alapvetően viszont tényleg jó volt a kapcsolatunk, így nehéz volt, de 18 éves koromban megmondtam nekik, hogy többet ne keressenek. Volt nagy balhé, műagyvérzés, rendőr minden... S

Nos ez volt 6 éve. Azt nagyon sajnálom hogy ennyire elborultak és nem volt egyáltalán lehetőségem jó kapcsolatot kialakítani velük. Számomra odáig kedves, imádott emberek voltak, akikre felnéztem, viszont tarthatatlanná vált a helyzet, így azt már egyáltalán nem bánom, hogy nem beszélünk. Annyit tudok róluk, utcabeli szóbeszédek alapján hogy nagyapám múlthéten kórházba került koronavírussal

Nyilván nem kívánom a halálát, de valahogy nem tud megérinteni a dolog, és azt hiszem nem rázna meg a halála se.

Szerintem mindenképp próbáld meg megoldani a problémát, bármi is legyen az. Fontos az egyenes, de óvatos kommunikáció, mondd el neki mi bánt őszintén, de ne bántsd meg őt. Végülis nem tudsz csodát tenni, ha semmi se válik be és káros rád nézve ez a kapcsolat engedd el. Nem vagy senkinek a rongybabája

Bár nem nagymama, de nagypapa.

Nagyapám -többek között- kapott a két gyerekétől 30 millió forintot, amire az volt évekkel később a reakciója, hogy a gyerekei hálátlanok, és annak ellenére, hogy rühelli a fideszt, előbb hagy rá bármit, mint a két gyerekére. Nekem meg azt mondta, hogy soha nem is szeretett, mert ő nem köteles szeretni, és én vagyok a hibás, mert nem "igényeltem" őt, mint nagyapát. A történet érdekessége még az, hogy értem annyit sem tett meg, hogy egyszer eljöjjön értem az óvódába, de az új feleségének az unokáját még szarni is kocsival vitte.

Egy gerinctelen patkány, és ez a legszalonképesebb véleményem róla.

Én nem bántam meg.

A teljes családban mindig ő szította a feszültségeket, veszekedéseket, gerjesztette az irigykedést. Nem sok ember volt, aki elviselte, de én mindig próbáltam jóban lenni vele, mégiscsak a nagyanyám. 9 éve szakítottam meg vele a kapcsolatot, miután balhézott az esküvőmön. Mikor vonultam be a templomba, elkezdett üvölteni apámmal, mert az nem köszöntötte fel őt a születésnapján. Ezek után sértődötten hazament.

Egy héttel később elmentem hozzá, és csak arról tudott beszélni, hogy mindenről az anyám tehet. Aztán elkezdett mártírkodni, hogy hát képzeljem el, neki milyen rossz, mikor kérdezik a barátnői, hogy milyen volt az esküvőmön a torta, ő meg nem tud rá mit mondani, mert nem vittem neki másnap kóstolót. Na kb. ekkor volt elég belőle. Felálltam, hozzávágtam a kinyomtatott fényképeket, amiket neki vittem ajándékba és eljöttem azzal, hogy "Ha legközelebb kérdik, milyen volt a kaja, mondd meg nekik, hogy túl gőgös voltál ahhoz, hogy megkóstold!"

Egy pillanatig se bánom, hogy nem része az életemnek az a kígyó.

Nem. Rengeteg fájdalmat okozott anyámnak, a családunknak. Mindig különbségett tett a gyerekei és az unokái között is..

Hatalmas elégedettséggel tölt el, úgy halt meg, hogy nem ismerhette meg a gyerekeimet.

Nem bántam meg, sőt, a temetésén a mai napig nevetünk néha. Na nem azon hogy meghalt, az nem érdekelt senkit se pozitív, se negatív irányban, hanem hogy az urnája névtáblájára a sírköves az XYné szül. Z Gizella nevet gravírozta. Csak éppen Ágnesnek hívták... Amikor megjöttünk és megláttuk, a könnyek egyből megvoltak, de nagyon durván kellett küzdeni, hogy a nevetés bent maradjon, a temetőnél kínosabb helyen nem lehet röhögőgörcsöt kapni.

A baki oka egyébként az volt, hogy Gizella volt a második neve, de ezt anyukámon kívül mi nem tudtuk, és a félkegyelmű sírköves valamit benézett a papírokon. Azóta ha a tesóimmal felidézünk valami régi gyerekkori sztorit ami nála/vele történt, konzekvensen Gizi mamának hívjuk és 5 év után is szakadunk ezen a fantasztikus poénon