Igazából ennek mi lenne a normális menete? Csak az unokának kell/kellene folyton keresni a nagyszülőket, pl telefon, személyesen, vagy azért a mama is kereshetné az unokát ?

Szerintem ez családonként más. De alapvetően gyakran nagyobbreszt a fiataloktól várják a kapcsolatfelvételt.

Nálam is ez volt....nekem kellett volna keresni, csak már késő. Szerintem a fiatalabb keresse az idősebbet.

Mert Bori néni a kortársa, te meg az unokája. Szerintem neked kell keresni, de ez a szubjektív véleményem. Szerintem ez a természet rendje, ne a mama hívogassa az unokát, hanem fordítva.

Sokan le fognak pontozni, de azért leírom, mit gondolok erről. A kapcsolattartásnak van egy bizonyos "ára": elég szerencsétlenül hangzik, de arra gondolok itt, hogy pl. időt kell szakítani a programokra, utazni kell adott esetben, észben kell tartani, hogy keressük a másikat stb. Ezt az "árat" kell méltányosan elosztani a felek között. Nyilvánvaló, hogy ha pl. fizikailag utazni kell, akkor a fiatalnak illik jobban odatenni magát, mert egy idősnek megfogyatkozott már a testi állóképessége, de sokszor az anyagi erőforrásai is. Ha viszont arról van szó, hogy felvegyük a telefont, azt az idős pontosan úgy megteheti, mint a fiatal (pl. Skype-on vagy hasonló úton-módon ingyenesen is lehet beszélni, szóval az anyagiak itt nem játszanak). Ha az az elvárás, hogy a fiatal ebben a tekintetben is kizárólagosan felelős a kapcsolattartásért, az annak a megnyilvánulása, hogy alá-fölé rendeltnek tartják a viszont. Pontosan ezen a ponton nem értek egyet: két felnőtt ember kapcsolata alapesetben mellérendelő. Kivételek persze vannak, pl. főnök-beosztott vagy professzor-hallgató esetében, de nem családon belül. Nehezen tudok elképzelni egy olyan szeretetkapcsolatot, ahol az egyik fél a másik fölé helyezi magát. A tisztelet és a szeretet legyen kölcsönös.

Na, megkaptad a választ. Hatosnak igaza van. Lenyugodtál? Felesleges ide írni bármit. Na hy.