Gyakori hogy válás után a nagyszülőket nem nagyon érdekli egy kisgyerek?

A saját tapasztalatom szerint nem erről van szó jellemzően, hanem arról, hogy mivel az anya neveli a gyereket, így az tud szoros kapcsolatot tartani a kicsivel, akivel az anya tart kapcsolatot ÉS aki ellen nem neveli negatív értelemben. Mert ha maga apuka is alig látja a gyereket, ha nem kap láthatast csak 2 hetente, akkor ugyan mikor vinné még a nagyszülőkhöz is a gyereket.

A legtöbb nő meg alapból utálja a férje családját, bármilyenek is azok, és válás után neki tök mindegy, hogy a gyereke tart-e kapcsolatot onnan a nagyszülőkkel, ő nem akar azzal fáradni, hogy ebbe energiát rakjon. Szóval az apai nagyszülőnek lehetősége is alig marad találkozni az unokájával, meg akkor is, ha az apuka foglalkozik a gyerekkel, most gondold el,,mi van akkor, ha az apuka sz*rik is rájuk? Akkor a nagyszülő hiába szereti az unokáját, hiába akarna vele szorosabb kapcsolatot, ha se a saját gyereke, se az unokát nevelő fél felől nem kap erre érdemi lehetőséget.

Szóval hogy egy saját tapasztalatot mondjak, az én szüleim elváltak még 4-5 éves korom körül, apánk le is sz*rt, nem is igazán látogatott minket onnantól. De az apai nagymamám és a nagynéném jöttek, próbálkoztak, és mivel apám hazaköltözött válás utan, így a nagyobb nyári láthatásokra is elvittek minket 1-1hétre, VISZONT anyam totál ellenünk nevelt minket, ilyen tök sunyi módon, hogy nem mondta, hogy utáljuk már őket, de azért mégis.

Egyrészt nen titkolta, hogy utálja őket, a családban is gyakran volt erről szó előttünk (pedig amúgy anyámat ismerve szerintem borzasztó meny lehetett, tudok egy-két nagyon durva húzasról is apám családja felé), tehát mi gyerekek kb. azt hallgattuk, hogy ők váláskor elvitték előlünk a cuccok felét, milyen szemetek ezért, meg hasonlóakat és végül ezert ugye mi is elkezdtünk elidegenedni, nem akartunk menni, anyám meg ezt jutalmazta, büszke volt rá, ha bunkók voltunk velük, ha elhúzódtunk, volt, hogy miután elmentek, kitakarítottunk utánuk, és ezert kb. megdícsért. Aztán emiatt végül szép lassan fel is adták a próbálkozást...

De ezt akkor gyerekfejjel nem láttam át, hogy anyám ilyen manipulatívan nevel minket az apai nagyszülői oldal ellen, anyamnak akartam megfelelni, hogy ő dícsérjen, értitek, kicsik voltunk. Nyilván mai felnőtt fejjel már mindent tisztán látok visszatekintve, és azt mondom, anyám elszégyellheti magát, minket fosztott meg tőle, hogy onnan is legyen nagymama, nagynénik, unokatestvérek. Amúgy borzalmas anya is volt mellé.

Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, két oldala van ezeknek a történeteknek. Aki szerette az unokáját, azt érdekli válás után is, csak sokszor a lehetőséget veszik el tőle a normális kapcsolattartásra. Akit nem édekel az unoka válás után, azt előtte se érdekelte.

Nagyon gyakori

Nálunk is ez volt. Apai nagyi leszart. Anyám erőltette volna a kapcsolatot, lepasszolt hozzá párszor hogy mehessen bulizni. Mindig azt hallgattam mekkora büdös qva az anyám, élete tévedése volt apámnak hogy őt választotta. K3rtem hogy inkább hagyjon otthon egyedül. Olyan 7 éves korom után már nem jártam hozzá.

Mondjuk oké, felnőttként belátom hogy igaza volt. 24 éves koromban kibékültünk.

Anyai nagyi meg alapból leszart, nem kedvelte apámat így soha nem is látogattak/nem mehettünk oda.