Mit lehet kezdeni egy nehéz természetű nagymamával?

Question

A helyzet az, hogy a nagymamám szinte minden dolgot megszól, sok esetben rosszindulatúan, meg minden embert kibeszél a háta mögött, szóval egy nagyon negatív személyiség. Szeret vitatkozni és sosem ismeri el, ha téved. A vita hevében van, hogy ingerültebben szólok vissza neki, aztán megsértődik és nem igazán akar velem szóba állni. Rám küldi nagypapámat, hogy igazán beszélhetnék normálisan is a mamával és kérjek tőle bocsánatot. Mindig elvárják, hogy kérjek tőlük bocsánatot, de bezzeg amikor mama tesz sértő megjegyzéseket a testalkatomra akkor ő sosem kér bocsánatot meg én nem is várom el tőle. Lehet csúnyán hangzik, de sokszor úgy érzem, hogy nem is akarok találkozni a nagyszüleimmel. Sérelmezik, hogy nem nagyon beszélgetek velük, de mindig amikor meglátogatom őket az otthonukban mama ül a híradó előtt, kezében a telefonnal, de nyilván az én hibám az is, hogy nem beszélgetek velük.

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Ne látogasd őket, ha rossz érzéseket keltenek csak benned. Semmi sem kötelező, és ezt komolyan mondom. Gondolom, nagyon fiatal vagy még, szóval egy életre szóló jó tanács: csak olyan emberekkel vedd körül magad, akik adnak, nem pedig elvesznek. A családod nem valogathatod meg, de a mérgező rokonokkal elég ünnepekkor megtartani a pofavizitet.

Válaszadó #1 · Answer

De miért kérsz tőle bocsánatot? Megkell nekik mondani hogy ő bántott meg téged és neki kell bocsánatot kérnie. És nem, nemkell hagynod magad, bármit is mondjanak.

Válaszadó #3 · Answer

Egy jótanács: a sértődés mindig annak a magánügye, aki megsértődik. Nem rólad szól, nem a te felelősséged, nem neked kell megoldanod.
Túl sok időt pazaroltam megsértődött emberekre, akikre mindig tekintettel kellett lennem. Ha én megsértődtem, azzal sem törődött senki. Nekem miért kéne más sértődésével foglalkozni?

Válaszadó #4 · Answer

Ha külön laknak akkor szerencséd van. Csak menj oda még kevesebbszer.
Viszont ha együtt és össze vagy zárva vele az gáz. Megvárod míg meghal vagy elköltözöl (saját tapasztalat).

Válaszadó #5 · Answer

Sajnos, sok ember személyisége így változik meg, ahogy öregszik, ilyenek leszünk...ez különösen akkor igaz, ha az élet valahogy kibabrált velünk.
A kérdés az, hogy nagymamád fiatalon is ilyen személyiség volt-e? Ha igen, de ezt csak vele egyidős másik rokontól vag ypl a papától tudhatod meg, ha tudsz vele többet kettesben beszélgetni, jófejkedni egymással és ez is szóba kerül vagy esetleg a szüleidtől...akkor sajnos ilyen személyiség és akkor mondanám, hog ynem kis nárcizmu sis van benne.
Ha inkább az élet tette ilyenné és az időskor hozt aelő ezt a gáz oldalát, akkor az a kérdés, hogy a sok negatív hülyeségén, megszólásán segíthet-e, ha mondjuk töb pénze lenne, többet járhatna szórakozni...mert én megfigyeltem, hogy ha egy nyugger, csórika be van zárva a kis lakásába, házába spórlós rutinjába, akkor irtózatosan negatív és rosszindulatú tud lenni, és csak a szomszédőkat, meg mindnekit i sszid, de ha elküldöd egy "nyeremény" szinhazjeggyel valahova, akkor legalább két hétig nyugi van, akkor csak 15-ször azt kel hallgatni, hogy a darab mennyire jó vagy mennyire sz...r volt:-D

Válaszadó #6 · Answer

hát, akkor csak önvédő mechanizmusokat fejleszthetsz ki. Pl. igen mama, jólvan mama, smeg kérdezel tőle minidg, aztán csak hallgatod egyik füleden be másikon ki, nagyon elégedett lesz veed, hogy milyen fantaztikus hallgatóság vagy még ühümm mama igazad van mama 5 percenkénti közbeszúrása is tökéletes lehet, ha meg kritizál tged, akkor köszönöm mama, esetleg te hogyan javítanál ezen mama, mit csináljak másképp mama, tökéletes mama, mekkora nagy kreativ vagy mama...és egyre ritkábban mész é skész. :)

Válaszadó #7 · Answer

Tipikus rosszindulatú, mérgező vénasszony, sajnálom. Átérzem, nálunk is van/volt a családban bőven. Sajnos nem tudsz vele mit kezdeni, engedd el. Peregjen le rólad amit mondd, kerüld az olyan szituációkat aminek "bocsánatkérés" lenne a vége, nem nevelhetőek sajnos, csak egyre rosszabb lesz.

Válaszadó #8 · Answer

Egy ember nem tud vitatkozni, ahhoz kettő kell…

Válaszadó #9 · Answer

Anyám is ilyen, mint a nagyanyád, tipikus okoskodó, másokat kibeszélő, minden szaron megsértődő nő - én tizenpár éve egyáltalán nem beszélek vele. Semmi szükségem az általa okozott stresszre, vagy azon szorongani hogy épp mibe köt bele, min veri ki a hisztit.

Neked sem kell beszélned a nagyanyáddal, csak mert családtag.

Válaszadó #10 · Answer

Persze, hetes, a kérdező ne nyalja ki a nagymami seggét?
Nem bólogatni kell, mint egy idióta, hanem megmondani hogy hová tegye a rosszindulatát, és rácsukni az ajtót. Lehetőleg örökre.

Mit lehet kezdeni egy nehéz természetű nagymamával?

Kapcsolódó kérdések: