Készüljek, hogy a haláluk után legalább a hangjuk megmaradjon?

"De most az utóbbi 10 évben lehetőségünk van erre az új típusú emlék mentésre."

Cirka 150 éve létezik hangrögzítés, de nem baj, örülünk, hogy végre te is felfedezted :)

Kb. 20 évvel ezelőtt az első erre képes butafonommal vettem fel nagymamám mesélését. Nem szimplan telefonbeszélgetést, hanem amikor ott voltam nála és hallgattam. Na azóta se vagyok képes visszahallgatni.

Egyébként nem azzal a céllal rögzítettem, csak azért hogy próbálgassam a technikát.

A messengert semmiképp sem ajánlom adattárolásra. Ha sokat beszéltek egy idő után nem tudsz visszakeresni a beszélgetésben és ha hangüzeneteket küldözgettek akkor sem fogod tudni melyikben mi van.

Ha már ilyenre készülsz tényleg vegyél egy diktafont és te válassz témát.

Hasonlóan a babanaplóhoz lehet venni időseknek életút naplót (Life story journal). Nem mindenkinek lehet ilyet venni, valaki nyomasztónak tartja az egész ötletet de pl az én anyám nagyon szereti olvasni különböző korokból az ilyen naplókat és szerintem megtisztelve érezné magát ha felkérném, hogy írjon egy sajátot. Ehhez ismerni kell a rokont, tényleg próbáld meg nem megbántani őket.

Ha abból indulok ki, hogy nagyszüleimnek nem volt jó élete nem biztos, hogy arról meséltetném őket. Nagyanyám nagyon szeretett és tudott sütni, én lehet megkérném, hogy olvassa fel a kedvenc receptjeit amik évtizedek óta öröklődnek a családban. (Ezekből is van, hogy kerekedik egy történet - valamelyiket pl rendszeresen küldte a laktanyára a testvérének).

Bárhogy is döntesz, vedd figyelembe, hogy az idősek is félnek a haláltól, ne kelts bennük rossz érzéseket azzal, hogy készülsz a halálukra.

Amit meg belinkeltél az hülyeség. Felháborítónak tartom, hogy ilyen módon készülnek lehúzni gyászoló embereket. A halál az élet rendje, meg kell tanulni elengedni bárhogy is fáj. Minél inkább megpróbálják visszahozni a halottakat annál jobban elszigetelnek az élettől. Gyászban az élőkre kell támaszkodni, nem a halottal keresni a kapcsolatot.

Ha téged ez már most szorongással tölt el kérlek kezdj el pszichológussal dolgozni minél hamarabb. Levenné rólad a lelki terhet.

Egyetértek #17-el. Fel kell tenni a kérdést: miért is van szükség egyáltalán erre?

Nagyon hamar ki szokott derülni, hogy azért, mert képtelen az illető elengedni (vagy minimum nehéz). Márpedig erre a gyászfolyamat egészséges lefutásához előbb-utóbb szükség van. Gyakorlatilag a linkelt technológia azt az elemi emberi tulajdonságot lovagolja meg haszonszerzés céljából, hogy a gyász kezdei szakaszában még nem tudjuk elengedni az elhunytat.

Ez egy ideig normális, de utána akkor egészséges a folyamat, ha továbblépünk. Ezek az AI asszisztált termékek, felvételek, a mindenféle rögzítés pedig, ha belegondolunk, pont az elengedés ellentétei. Elnyújtják, meghosszabbítják a gyászfolyamatot.

Az elnyúló, krónikus gyász pedig igencsak meg tudja nehezíteni a mindennapi életvitelt. Rányomja a bélyegét a hangulatunkra, rosszabb esetben bespiráloz, leköti a gondolatainkat. Egy tartós depresszív (ahhoz hasonló) állapot alakulhat ki.

Egy hasonlat: alig másabb ez annál, mintha egy influenzás megbetegedés esetén az AI segítene abban, hogy a torokfájás tovább tartson. Ugye milyen bután hangzik?

Az egyetlen különbség, hogy a gyász során ott van bennünk az, hogy "de jó lenne még egyszer valamilyen formában kapcsolódni az illetőhöz". A torokfájáshoz meg senki sem akar kapcsolódni.