Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Nagyszülők » Hogyan lehet kibírni egy...

Hogyan lehet kibírni egy nagyszülő teljes leépülését? Mint mentális mint fizikai.

Figyelt kérdés

A nagymamám 85 éves. Az utóbbi időben nekiállta keverni a neveket, az évszámokat. A család új tagjait nem ismerte fel, vagy másnak gondolta.

Elfelejt enni, pedig cukorbeteg. Egy hónapja bekerült a kórházba, és kiderült, hogy rákos, nem tudják megmenteni.

Ő mindíg az a tipikus sütisütő nagymama volt, aki kerek, mosolygós, vaníliaillatú. Most egy negyven kilós összetömpörödött néni, zavaros szemmel, savanyú öregnéni és gyógyszerszaggal.

Tegnap voltunk bent nála és nem ismert fel.

Mindíg a "Kedvenc unoka" címében tetszelegtem, valahogy soha nem gondoltam arra, hogy ő nem ismer fel engem.

Biztos volt benne, hogy a vizsgálatra elment szobatársának vagyok a rokona.

Eltört a mécses összeestem és sírni kezdtem, hogy MAMA! erre nekiállt vígasztalni, hogy nem lesz a nagyimnak semmi baja, hiszen csak vizsgálatra ment.

A férjem kirángatott és nyugtatót is kaptam, mert hisztériás rohamom lett.

Azóta is remegek, éjjel nem bírtam aludni, inkább átrendeztem a lányom szekrényét, csakhogy lekössem a gondolataimat.

Hogyan lehet ezt elviselni?



2012. ápr. 27. 07:18
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
100%
NEhéz, de nem tudsz semmit tenni. Az egyetlen, ami vigasztaljon, hogy ö legalább nem tud arról, hogy mennyire leromlott.
2012. ápr. 27. 07:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
100%

Sajnos ez sokaknal igy van.

Amugy vannak meg tiszta pillanataik amikor tudjak, hogy valami nem oke.Szornyu ilyet mondani, de nemsokara vege...ketszer is ateltem ilyet.

2012. ápr. 27. 07:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:

Semmit nem tehetsz, csak lelkileg erős maradsz.

Én is átéltem, mert nagyapám Alzheimer kóros volt. Néha a fiait sem ismerte meg, de a legszörnyűbb számomra az volt, mikor tőlem kérdezte, h hol az édesanyja. És ezt kétszer, én meg nem tudtam mit mondani rá, csak ültem dermedten.

Utána meg közölte, h anyám meghalt xy évben. Meg nem volt már szobatiszta, egyszer nem evett, máskor elfelejtette, h már igen, elkóborolt (szerencsére csak egyszer)...


Apa fél évig bírta - velem is törődnie kellett, plusz csomó munka, házimunka, főzés (jó, ezekben sokat segítettem neki), papa -, aztán úgy döntött, idősek otthonába adja. Még épp időben, hisz belerokkant volna - így is fogyott v 10 kilót, kimerült volt,...


Papa nem sokat volt benn, talán 1-2 hónapot, és meg is halt.

2012. ápr. 27. 08:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
100%

Sajnos, ez nagyon szomorú de ez az élet rendje. Arra kell gondolni hogy eddig milyen szép élete volt a nagymamádnak.

Sajnos napról napra egyre rosszabb a leépülés, és ne úgy gondolj rá ahogy most van hanem úgy ahogy gyerekként megismerted. Talán ez az egyetlen dolog amit tehetsz, ha ezeket nem tudod elfogani, ami tényleg nehéz, de meg kell próbálni, akkor nem árt egy kis beszélgetés egy pszichológussal, ő talán tud olyat tanácsolni mondani, amit itt nem tudunk.

Engem is érdekel, hogy hogy lehet ezt feldolgozni, mert sajnos nekem is kicsit hasonló a helyzetem. Nagy nehéz elfogadnom, hogy a nagyszüleim kezdenek leépülni. pl: Sokkal feledékenyebbek, egy dolgot milliószor megkérdeznek akár egymás után. És én emlékszem milyen volt mikor még velem játszottak, segítettek a tanulásban stb... És a sírás kerülget ilyenkor.

Szerintem az egyetlen megoldás elfogadni ezt a helyzetet, és foglalkozni velük, amíg még lehet. És tudni hogy te mindent megtettél amit tudtál, hogy ne legyen bűntudatod később..

2012. ápr. 27. 08:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
Az én nagymamám Alzheimer-kóros volt, a végén már senkiről és semmiről nem tudott semmit. Nagyon nehezen lehet, rossz volt látni hogy lefogyott és senkit sem ismert fel az én mindig fitt nagymamám.
2012. ápr. 27. 08:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
idővel el lehet fogadni.Az én nagyim jól volt aztán kapott egy agyvérzést és most kb 2éves értelmi szinten van.Eleinte nagyon furcsa volt,mintha nem a nagyim lenne de mostmár megszoktuk.
2012. ápr. 27. 09:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
Nekem egyik tatám vastagbélrákos volt, a másik alzheimeres, a mamáim még tartják magukat, de már ők is elég betegesek. Teljesen megértelek, mindkettejük elvesztése nagyon nehéz volt. Egyik tatámnak ki volt oldalra vezetve a bele, az utolsó hónapjaiban az elfekvőben volt, ahol szinte naponta meghalt valaki. Borzasztó volt így látni. Amikor már a májára is áttétes lett, hazaadták meghalni. Egy hetet se volt itthon. A másik tatám teljesen elbutult, azt hitte, hogy 6 éves, cseléd (gyerekként az volt), és mamám a gazdasszony. Magázta, mindig meghunyászkodott előtte, stb. Igaz, amikor velem találkozott, teljesen tudatában volt annak, hogy én ki vagyok, és hogy ő a nagyapám. De csak pár mondat erejéig. Ez nekem nagyon furcsa volt, az orvosoknak meg normális. Rengeteget bőgtem, hogy nincs is semmi baja, hisz megismer, még azt is tudja, hogy melyik iskolába járok, és hányadikos vagyok. Végül ő is meghalt. A temetés sokat segített mindkét esetben. Ma már csak a szép, és jó dolgok jutnak róluk eszembe, nem pedig az, hogy mennyire lerobbantak mindketten. Ha teljesen kikészülsz, menj pszichológushoz, mielőtt idegösszeomlást kapsz. De úgy sem lesz könnyű, vagy könnyebb, hanem más, mint egyedül.
2012. ápr. 27. 09:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:

Ahogy olvastam a soraidat, mintha az én nagymamámról írtad volna... Ő is 40 kiló, épül le, mindig aranyos volt, most undok, hihetetlen butaságokat beszél, és igen, én is mindig sírok, amikor eszembe jut. :( Annyi a különbség, hogy ő nem halálos beteg.

Nem tudom, hogyan lehet ezt elviselni. :(

2012. ápr. 27. 09:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:

Nagyon nehéz...Én 9 évig voltam egy ilyen nagyszülő mellett...Együtt éltünk.Tönkrement a családunk.Jó kapcsolat a szüleimmel gyakorlatilag nem alakult ki ez miatt.....


A nagyid most is nagyid,csak beteg,de hidd el, hogy belül tudja, hogy van egy szeretnivaló unokája!

2012. ápr. 27. 10:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:

Kedves kérdező!

Nagyon sajnálom, a nagymamád iránti fájdalmadat. Sajnos tudatosítanod kell magadban azt, hogy az halál is az élet része! Nem tudsz mit tenni, beszélgess vele sokat hozd fel a régmúlt dolgokat, az idősek nagyon szeretnek az emlékeiknek élni. Ami időt lehet tölts vele, bár írod, hogy magad édesanya vagy. Kérd szakember segítségét, hogy kiönthessed fájdalmadat. www.hospice.hu Náluk mindenre találsz megoldást, jó gárda dolgozik náluk! Haldoklástól a gyász lejártáig segítenek, mind fizikailag, mint mentálisan.

38/N Szociális gondozó és ápoló

2012. ápr. 27. 12:27
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!