SOS, a nagyim kibírhatatlan, mit tegyek?

hát segíts be neki és üsd te is őt ez a legjobb amit tehetsz

Ha valaki családban él, annak ez a hátránya. Ha meg nincs családja, akkor abba pistul bele.

hát, ismerős a dolog :( nekem sajnos agylágyulás nélkül is hasonlóan viselkedett nagyapám, de azért neki voltak jó pillanatai is, amikor nagyon megtudott nevettetni a bolondozásaival, így legalább kompenzálva volt kicsit az, amikor a ház körül üldözött nagy késsel... Mit tudnál tenni? Hát a személyiségén és az állapotán nem tudsz változtatni. Gondolj bele abba, hogy te is ide juthatsz öreg korodra. Próbáld meg elviselni és amikor szidalmaz, gondolj arra, hogy hát oké, hogy ezeket mondja, de ezeket az állapota hozza ki belőle. Mondanék világmegváltó ötletet, ha lenne, de sajnos tapasztalatból tudom, hogy tűrni kell. Én szinte imátkoztam ,hogy legyen már vége (ha érted, mire gondolok), de aztán, mikor elment, akkor meg úgy éreztem, hogy bárcsak üldözne a ház körül megint, mert akkor élne. Ezek a rossz emlékek idővel elhalványulnak, ma már csak nevetek rajta, hogy a "bolond ki öreg" milyen harcias volt :) most már a szép dolgokra emlékszem csak :) kitartás!

Rhadtul szegyelld el magad, te liba! A nagyid beteg, nem is tudja, hogxy mi baja, te meg ordibalsz vele?! Gratulalok... Es hidd el, tudom, mit beszelek, nagyapammal ugyamezt jartuk vegig, o is sertegetett, de nekem eszem agaban sem volt uvolteni vele. Ugyanis felfogtam, hogy nem szandekosan teszi, habem, mert beteg! De ugy latszik, te ehhez is gyengeelmeju vagy!

7, te vagy a gyenge elme, nem a kérdező... Ha te valóban átélted azt, amit a kérdező és amit én is a nagyapámmal, akkor tudnod kell, hogy a legjóindulatúbb embernek is elpattan a cérna. Tudod én azt is becsülöm a kérdezőben, hogy csak a hangját emelte fel és a káromkodást, pocskondiázást mellőzte, ugyanis én már képtelen voltam olyankor, amikor a tél közepén a hóban a diófa mögött lapultam, nehugy megtaláljon és leszúrjon a nagyapám. Na meg akkor, amikor éjjel rámrontott a szobámban, hogy leszúr, mert biztos elloptam a nyugdíját, holott hozzá nem nyúltam, csak épp elfelejtette, hogy hová dugta 5 perccel azelőtt. Na és amikor már magatehetetlenül összesz*rta magát és próbáltam kimosni belőle, meg lecserélni az ágyneműt és hozzám vagdosta a széket, meg belém rúgott, leköpött, előkapta a kést a párnája alól, hát olyankor nagyon sok csúnya dolgot mondtam neki! De az vessen rám követ, aki sz*ros szivaccsal a kezében szó nélkül tűrte volna, hogy a másik (bolond ide, vagy oda) rátámadjon, mikor én csak segíteni akarok és a kötelességemet végzem....

Az én mamámnak agysorvadása volt. Az utolsó években már fel se ismert, de gyakran a szüleimet sem, a saját lányát. Bár ő nem volt ilyen mogorva, agresszív, próbáltuk mindig lefoglalni, mert mindig takarítani, vagy csinálni akart valami, hát adtunk neki diót hogy törögesse (onnantól mindig arra keltem reggel hogy kalapál) Amikor már nagyon nehéz volt vele foglalkozni akkor anyáék kerestek neki egy megbízható otthont.