Havi 1 látogatás elég kell, hogy legyen a nagyszülőkhöz, ugye? Más is van hasonló szituban?

A nagyszülőknek is jár a láthatási jog, amit általában havi 1 alkalomra szoktak megállapítani.

" Az miért baj, hogy én minden percemet a gyerekemmel töltöm "

"Összesen 3x1 órát töltöttem külön tőle, mióta megszületett, akkor is az apjával volt."

Szerinted?

Betegesen viselkedsz kicsit. 1 éves a gyerek, nem újszülött.

Csak egy jó tanács! Vigyázz ezzel a nagyszülők ellen neveléssel, mert rosszul sülhet el!

Anyám sem bírta az anyósát, viszont mi imádtuk azt a mamánkat is, hiába próbált bármit is tenni. Pedig nem volt sem az a nagy érzelgős, szeretgetős fajta, sem ajándékkal elhalmozós. Annak az egyszerű falusi mamának szerettük, amilyen volt, és akármilyen "rossz" természetű is volt anyám szerint korábban, mi nem olyannak ismertük meg, mi csak azt láttuk, hogy anyánk rideg vele.

Az, hogy éreztük kicsi korunktól kezdve anyánk viselkedésén, hogy ő mennyire ellenszenves vele, rá haragudtunk, annál inkább mentünk a mamához, tőle meg eltávolodtunk érzelmileg. Ha nem engedett el hozzá, elmentem engedély nélkül, titokban.

Apám és közte is csak mérgesebbé vált a viszony ezáltal. Jól nem jött ki a helyzetből. Bár mamánk már nincs az élők között, utolsó hónapjaiban is vele voltam, amikor csak lehetett. Anyámmal már nem tartom a kapcsolatot. A két testvérem sem viszi túlzásba.

"Csak ha úgy alakul, hogy valakire rábízom, akkor azok olyan emberek lesznek, akiket szeret és akikben megbízom és tudom, hogy jól fogja érezni magát velük.

"

1 éves gyerek azt szeret, akivel találkozik. Ha a nagyszülőkkel nagyon ritkán találkozik, akkor nyilván tartani fog tőlük.

EZ nem túl jó taktika. Hidd el, később nagyon is nagyon jól fognak jönni a nagyszülők.

Szia.

Figyelj... nekünk is 10 hónapos a kisfiúnk én sem csípem igazán a nagyszülőket... Ha tehetném, soha nem találkoznának, de! A gyerekednek a nagyszülőhöz joga van. A szeretetet nem korlátozhatod le havi 1 találkozásra. Ha te biztos vagy abban, hogy az a nagyi problémás, akkor hagynod kell, hogy erre a gyereked jöjjön rá magától. Ellenkező esetben tényleg visszájára fordulhat a történet.

Erre nagyon jó példának tudom felhozni azt amikor a szülők elválnak. Anyánál marad a gyerek, de anya folyton szidja apát a gyerek előtt. Szerinted a gyerek mit érez? Kicsi még. Ő nem érti, hogy mi az a szerelem, nem érti a felnőtt kapcsolatokat, nem ért semmit az egészből. Azt érti egyedül, hogy apa nincs velünk, ritkán látom. Épp ezért sokkal jobban ragaszkodik hozzá, mert hozzá tartozik! Családtag! És a gyereknek az a legrosszabb az egészben, hogy ő szereti az apját, de anya mégis csúnya szavakkal illeti, tiltja tőle... pedig-pedig ő szereti az apját. Magyarul bünteted a gyerekedet, avval, hogy elveszed tőle azt amit szeret. Ezt így nem szabad egy ilyen pici gyerekkel megcsinálni. Nehéz elfogadni, elviselni, de ha a nagyi felajánlja, hogy elmegy ő hozzátok, hát fogadd el és addig amíg ott van, te vonulj egy kicsit a háttérbe, mosogass, takaríts, szaladj el a boltba. Nem kell hallgasd, hogy mit beszél... Apa meg úgy is ott lesz és figyelni fog mindenre. Szerintem ez a helyes...

Egy önző némber vagy.

Azért, mert te nem szereted őket, ne szeresse a gyerek se... Gratulálok, a legjobb úton haladsz afelé, hogy majd hasonlóan viselkedjen veled a gyereked és az unokáid.

"A nagyszülőknek is jár a láthatási jog, amit általában havi 1 alkalomra szoktak megállapítani."

Én tudatlan bunkó vagyok, de ez nem csak válás után van így?

A kérdezőnek, meg csak annyit tudok írni, hogy néha jól jön egy-egy nagyszülő! A mi gyerekeink már a nagyapák halála után születtek, és a nagymamák sincsenek olyan állapotban, hogy segítsenek a nevelésben. Pedig csak a saját példámon tudom, hogy milyen jó is a nagymamánál nyaralni!