Meddig normális, hogy még mindig ennyire fáj mamám halála?

Pár hete történt, hullámokban tör rám a fájdalom, de az utóbbi napokban szinte minden nap, és órákra nem ereszt. Álmaimban is mindig megjelenik, sokszor azt látom, hogy öngyilkos lesz, és nem tudok mit tenni érte. Mamám idősen, súlyosan leépülve (Alzhheimer) hunyt el, de mégis hirtelen történt, karácsonykor még itt volt velünk, beszélgettünk, és most februárban elment. Nekem közben az életem más területén is szétesett minden, véget ért egy két éves kapcsolatom (ami nem volt jó, de nagyon kötődtem), az egyetemen megrekedtem, most kellene befejeznem, de egy szót nem írtam a szakdogámhoz, és nem érzem, hogy menne, hogy kiszakadjak ebből a fekete örvényből. Megismertem azóta egy srácot, aki mellett mégis boldognak érzem magam, de úgy látszik, őt is csak tönkretenném, ha tényleg lenne valami köztünk, mert iszonyatosan érzéketlen és rideg lettem. Közönyösen nézem, hogy mindenem szétcsúszott, csak mamám és emiatt a srác miatt bőgök.

Bármilyen válasznak, megjegyzésnek nagyon örülnék.

22/L