Mit kéne tennem? Nagyon röviden leírom. Mamám meghalt 5 éve, mamám halála után Tata megismerkedett egy Nővel, és Ők "összejöttek". Na, ahogy ez a drága hölgy beilleszkedett a családba, ki akarta dobni mamám összes ruháját.

Bocs, de ha ti nem fogadjátok el az élettársát/barátnöjét, akkor ne csodálkozzatok, ha nem ti vagytok a fontosabbak neki.

A papádnak joga van párkapcsolatra, és ha a többi családtag ellenséges a párjával szemben, akkor érthetö, hogy nem rajong értetek.

Mellesleg igencsak szegénységi bizonyítvány részetekröl ez a fajta hozzáállás, primitív emberekre vall.

"Mit kéne tennem? "

Elfogadni a barátnöt mint családtagot, rendezni vele a viszonyotokat és akkor megoldódik az egész magától.

Nem egészen világos, amit írsz, és egyáltalán mi köze van a témához annak, hogy kinek mi a foglalkozása.

1. Ha a mamád meghalt, akkor nem tudom, minek kellene a ruháit örizgetni? A legértelmesebb, ha valakinek odaadják, vagy ami nem jó, azt kidobják.

2. Az, hogy a papád nem maradt egyedül, megint csak természetes dolog, nektek az lenne a dolgotok, hoyg elfogadjátok a párját, mert ö már a papához - és ezzel a családhoz - tartozik.

3. Ha nem fogadjátok be, akkor jogos a papától, hogy mellé áll - elvégre ö a párja, nem ti.

4. Örülhettek, hogy egyáltalán szóba áll veletek - ha egy felnött "gyerek" több éves párkapcsolata ellen van a család, akkor mindig azt mondják, hogy szakítsa meg a kapcsolatot velük és a párja mellé álljon - ez uyganilyen helyzet.

A megoldás, hoyg befogadjátok a barátnöt a családba a papával együtt és nem a "Nöjéröl" beszéltek, és akkor a papa is többet fog veletek foglalkozni.

Na, kezdem az elejéről.

Miért van idézőjelben, hogy összejöttek? Azért, mert neked nem tetszik, még igenis idézőjel nélkül jöttek össze, és semmi közöd és jogod a választásába beleszólni, amíg azzal másokat nem veszélyeztet. (Ja, az örökség, mi?)

Természetes, hogy ki akarta dobatni a ruhákat. Már nem él, aki hordta őket. Ezen nem fog változtatni, akár a szekrényben vannak a ruhák, akár nem.

Kinek a hibája, hogy nem szeretitek? Egyáltalán próbáltátok?

Azt sem hiszem, hogy senkinek egy árva szót nem szólt volna. Egyébként meg ha nem lényeg, akkor minek írtad le?

(Nem minden nagyszülő foglalkozik az unokáival.)

Ha senki nem megy át hozzá akkor mit akarsz? Ha bejelentés nélkül mégis veszitek a fáradságot, hogy beállítsatok hozzá, akkor mégis milyen jogon várod, hogy ő majd az összes addigi tervét feladja miattatok?

Nyári szünet van, ilyenkor nem tudom, hol van a tanár keresztanyád egész nap a gyerekeivel. A gyerekeket iskolaidőben sem értem, hogy miért 6-7 felé keverednek haza. (Lehet, hogy csak belezavarodtál a kamuba, akkor elnézést.) Amúgy mi az, hogy hogy várja el? Úgy, hogy a gyerekéről, meg az unokáiról van szó. Te sérelmezed, hogy nagyapád nem akar titeket látni, de ha mégis, akkor abba kötsz bele, hogy nem jó az időpont.

Úgy mondjátok meg, hogy 1-2 nappal látogatás előtt felhívjátok, hogy péteken 2-kor neki jó-e. Tudod, ahogy normáliséknál működik.

Most pedig csak úgy mellékesként: szerintem kamu, csak azon akartad összeugrasztani az embereket, hogy kell-e egy idős özvegyembernek barátnő.

Elég szigorúak vagytok vele. Ő már az élete javát leélte, megérdemelné a maradék idejében a támogatást és békességet.

Ennyit tudok a fentiekhez tenni, és egyetértek a többiekkel.

a ruhák megtartása teljesen normális, legalábbis az én felfogásom szerint

viszont tényleg barátkozzatok meg vele, hogy uj társa van, örüljetek hogy nem roskadt magába és látogassátok igy is