Mit kezdjek a nagyimmal? Szerintetek normális a viselkedése?

A lényeg, hogy a nagyszüleim nevelnek kicsi korom óta, (nem sok kell a nagykorúságig, és végre szabad leszek) illetve anyukám, de ő külföldön dolgozik. Úgy érzem, hogy rémes szülői háttérrel nőttem fel, és észrevettem, hogy kihatással volt a kapcsolatomra is. Azonnal szakítottam vele, mert hihetetlenül manipulált, érzéketlen és tiszteletlen volt velem. Félek, hogy további kapcsolataim is hasonlóak lesznek. (egocentrikus barmok hálójába keveredek vagy hasonlók)

Irtózatosan nagynak képzeli magát a nagymama. Ellenőrizget: csak úgy bejön a szobámba. Az iratait az én szekrényemben tartja az engedélyem nélkül. Előfordult már, hogy a ventilátort csak úgy kikapcsolta. Az én szobámban pokol van nyáron. Szó szerint.

Kiabál, üvölt: A férjét ott bántja, ott köt bele ahol csak tud. Semmi nem tetszik neki. A kritikát borzasztóan viseli. Nem hallgatja meg a másikat.

Amikor úgy érzem, hogy betelt a pohár, akkor anyámnak beszámolok, hogy miket szokott csinálni. Ő ezt tudja. Anyámat is még mindig kontrolálja. Anya is azt mondta, hogy csak én tudom megérteni őt. :)

(az érdekesség az, hogy miért nem vagyok olyan érzéketlen és dirigáló, akik felneveltek eddig? Mert ugye a gyerek azt tanulja, amit belé nevel a szülő. Valami ilyesmit olvastam.)

A nagymama hihetetlenül jól beállítja magát áldozatként.

Amikor megszeretném ölelni, akkor eltol magától és érezteti velem, hogy ez milyen rosszul esik neki. Van amikor a szemembe hazudik, illetve mással beszélget telefonon és hazugságokat mond rólam. Régebben igyekeztem neki segíteni, hogy legyen már egy nyugodt, kedves ember.

Nagyon piszkálódós. A furcsa az, hogy néha megváltozik. Van amikor dicsér, de van amikor megaláz. Példa: -minek neked karcsúsított szoknya, úgy sem néz téged senki. ->

Nem mintha kéretném magamat vagy valami. Megengedem magamnak a stílusos/szép öltözetet, de csak mértékkel.

Amit én valaha is elértem az életben ő azt magáénak érzi/tudja. Nagyon irritáló. A szemébe is alig merek nézni hosszabb ideig.

Sokat sajnáltatja magát, hogy de rossz lesz, ha meghal egyszer. Nem tudjuk magunkat elrendezni az életben. Azt mondta, hogy soha nem ad át anyám kezébe. Megfulladok itt.

Remélem elég sok információt tudtam mondani.

Azt tartom a legjobb megoldásnak, hogy MENEKÜLÖK. De nagyon messze. Mit gondolok? És ez valami személyiségzavar lehet?