A nagyszüleim semmibe veszik a munkámat - "anyádék nem arra neveltek, hogy Pesten urizálj". Hogyan kezeljem őket?

Úgy, hogy elmondod, amennyiben sértegetni fognak továbbra is, akkor nem fogjátok látogatni őket. Ha nem értik meg, akkor valóban ne menjetek. Telefonhívásra ugyanez: minden alkalommal letenni, ha elkezdik.

Azaz nem belemenni a játékukba, s nem hagyni, hogy bántalmazzanak lelkileg.

Az van, hogy az emberek többsége buta, egyszerű, csak legyen mit enni, stb. gondolkodású.

Az ilyen sosem fog megváltozni és fel nem fogja, hogy a saját nyomorult, beszűkült közegén kívül másképp is lehet élni.

Kezeld ennek megfelelően. Én személy szerint kerülöm az ilyen lehúzókat. A saját anyám is.

Tipikus vidéki nagyszülőknek tűnnek mezőgazdasággal foglalkozó családból. Egész életükben azt tanultak hogy az a munka, aminek kézzelfogható végeredménye van, és amiben fizikailag elfáradnak. Ha megfejem a tehenet, ott van a kezemben a tej. Ha felkapálom a kertet, látom hogy fel van kapálva, ha elvetem a magokat, x hónappal később be lehet gyűjteni a termést. És ha egész nap fejtem meg kapáltam meg vetettem, akkor estére fájni fog a hátam és a lábam és megizzadtam.

Megfoghatatlanok nekik a modern szakmák, mert ismeretlen számukra az eszköz amit használtok és a termék ami a munkátok eredménye. Nem értik hogy mennyire fárasztó mondjuk egy programozónak lefejlesztenie egy alkalmazást, mert nem dolgoztak számítógéppel, annyit látnak belőle hogy üldögélsz egy asztalnál, nyomkodod a gombokat, és a végeredmény valami "kód" ami nekik semmi jelentéssel nem bír.

Ettől nem lesznek buták, csak másban képzettek, viszont egészen kicsi az esélye hogy nyugdíjas korukra képzik át magukat és értik meg hogy mit dolgozol.

(programozót írtam, de ez természetesen vonatkozik más diploms munkákra is, tulajdonképpen a összes olyanra ami nem a klasszikus tanár-orvos-építész-ügyvéd jellegű behatárolható szakma)

Mivel ők nem fognak változni, nektek ét lehetőségetek van. Az egyik, hogy lenyelitek. Mondja csak a mama, ti meg bólogattok és nem veszitek magatokra, mert szeretitek a saját életeteket úgy ahogy van, a mama elismerése nélkül is. Egyszerűen figyelmen kívül hagyjátok, témát váltotok vagy egyszerűen egyik fületeken be, másikon ki. Igy megmarad a családi egység, és ti se kaptok idegbajt.

A másik amit az első írt, hogy megmondod nekik hogy vagy békén hagynak, vagy beszüntetik a látogatást, és tartjátok is magatokat ehhez amikor nem tudnak megváltozni. Ez teljese megőrzi a lelki békéteket, viszont családi konfliktust kezdhet.

Az már a ti dolgotok hogy melyik mellett döntötök.

OFF: a 2. és 3. válaszolót miért pontoztátok le? Igazuk van, sajnos tényleg van egy réteg (főleg az idősebb generációban), akik nem értik azt, h nem csak az munka, amikor kapálsz vagy nehéz dolgokat emelsz, és közben elfáradsz.

egyébként meg ja, annyit tudsz tenni, h eygszer elmagyarázod nekik egyszer, ha nem értik meg, sztem minimalizáljátok a találkozást, beszélgetéseket.

Keveset találkozz velük. Akkor meg ami egyik füleden bemegy, engedd, hogy kijöjjön a másikon.

Tök fölösleges magyarázkodni nekik. Őket annyira érdeklik a te sikerélményeid, mint téged az ő régi "volt, hogy éheztünk, mi is megmaradtunk" élményeik. :DDD

4: Nincs igazuk az általánosításban.

Én nagyszüleim is vidékiek, mezőgazdasággal foglalkoztak, nem volt egyetemi végzettségük, de még érettségijük sem. Mégsem voltak ilyenek. Sőt! Mindig azt mondták, hogy tanuljak, hogy ne fizikai munkát kelljen végeznem. És nem szerették, ha segítek nekik a mezőgazdasági munkában, mert nem akarták, hogy azt tanuljam meg, meg azzal töltsem a szabadidőmet.

Hülye emberek vannak mindenféle háttérrel.