Túlreagálom? Vagy igazam van, hogy rosszul esik?

Kíváncsi lennék a véleményetekre! Anyukámmal habár kb. havonta találkoztunk, de mindig jó volt a kapcsolatunk bármit megtudtunk beszélni. Közel lakik hozzánk (maximum 10 percre busszal). Nem dolgozik, mert a párja keres annyit, amiből elég jól elélnek. Napközben, hogy ne unatkozzon elmegy plázázni és ide-oda programokra. Van egy majdnem 10 évvel fiatalabb barátnője, aki egy szépségcég tanácsadója és adott neki katalógust, így ismerkedtek meg.

Mióta gyerekem született megváltozott minden. A problémám a következő: A barátnőjének is kislánya született 2 hónappal azelőtt, hogy nekem megszületett a kisfiam. A barátnőjéhez átment sokszor segíteni a baba körül, hozzánk 1 hónapos korában jött először, aztán 5 hónaposan és azóta is megy a kifogás, hogy miért nem tud jönni. Eltelt több mint 21 hónap. A fiam 21 hós, a barátnő kislánya 23. Nálunk 7-szer vagy 8-szor volt anyukám összesen, tehát nagyon ritkán. A barátnőnél (ahogy meséli) nagyon sokszor. Amikor telefonon beszélünk mindig Bettike (a kislány) így-úgy, milyen ügyes, milyen szép. Ezek mindig olyan rosszul esnek. Az unokájáról minimálisan kérdez, ha mesélek róla mindig eltereli a szót. Most viszont nagyon kiakadtam! Felhívtam telefonon, hogy remélem mikuláskor eljön, mert már régen volt nálunk (és keveset is), erre mondta, hogy nem tud, mert a barátnője visszament dolgozni és ő vigyáz Bettikére fél8-fél6-ig. Nekem is esedékes lenne visszamenni dolgozni és egy szóval nem mondta, hogy segítsen-e valamiben. Segítségem nincs, férjem szülei 300 km-re élnek. Anyukám egy szinte vadidegen gyerekét pesztrálja, az unokáját le se sz.rja. Kérdeztem, hogy mit tud ez a kislány, hogy így isteníti? Az volt a válasz rá, hogy olyan kis aranyos. Ha kérdezem, hogy az unokájára nem akar vigyázni, azt feleli, hogy "az anyja mellett a helye". Na és a kislánynak nincs az anyja mellett a helye?

Nagyon rosszul esik ez. Volt már mással is így, hogy az egyetlen nagyszülő, aki "elérhető közelségben" van, egy vadidegen gyerekkel többet törödik, mint a saját unokájával? Hogy léptetek túl ezen?