Hogyan lehetne rávenni a nagymamát a költözésre?

Várjátok ki azt a pár hónapot, amíg elköltözik a lánya. Tapasztalja meg, hogy egyedül milyen, aztán lehet hogy neki is megváltozik a véleménye anélkül, hogy ti erőltetnétek.

Vannak olyanok mint az #1-es nagymamája, aki semmilyen szín alatt nem hajlandó költözni, és előbb omlik rá a ház minthogy feladja, és vannak olyanok is mint az enyém, aki belátta hogy nem bírja már fenntartani, és lakásba költözött saját elhatározásból.

Öszintén szólva a nagymamának tökéletesen igaza van, ha egy kertes házból nem akar beköltözni egy lakásba.

Elöször is egész életében ott élt, mindent megszokott, változatni 82 évesen majdnem lehetetlen.

Másodszor a házban akkor és azt csinál, ami neki megfelel, nem szól bele senki, egy lakásban a szomszédokkal ßallandó gond van mindenhol.

Harmadszor egy ilyen idös embernek lépcsözni nagyon sokszor problémás, a ház esetében erröl szó sincs.

Negyedszer ott, ahol most él mindenkit ismer, az üzletekben, orvosnál, stb tudják, kicsoda, nem pedig egy idegen "vénasszonynak" tartják.

Ötödször a szomszédokat, a környezetet ismeri, egy városban teljesen elveszett lenne.

Hatodszor jó eséllyel 10 éven belül meghal, addig miért nem lehet békén hagyni szegényt?????

Összefoglalva: az eladás/költözés NEKTEK jó lenne, de NEKI katasztrófa. Na akarjátok rábeszélni olyasmire, ami neki CSAK hátrány, azért, mert NEKTEK kényelmesebb lehet. (De még az sem biztos, mert ha kiszakítjátok a megszokott környezetböl, akkor jó esély van arra, hogy nektek kell ellátni öt minden téren, mert annyira összetörik ettöl lelkileg.)

Van példa mindkét lehetőségre a környezetemben.

Az egyik esetben a mama nem akarta a változást, pedig Pestről költözött le falura a papával a nyugdíjba vonulásukkor, nem a szülőhelyét kellett volna elhagynia. A papa viszonylag hamar meghalt. Ahogy teltek az évek, a mama egyre kevesebb munkát tudott megcsinálni, költözni nem akart, de két hetente menni kellett hozzá (mindenki dolgozik)200 km-ről füvet nyírni, kertet gondozni, a konyhát, fürdőszobát kipucolni, az öreg házon ezt-azt, ereszt, lefolyót stb. javítgatni, télen jégmentesíteni. Járt hozzá gondozó, de csak bizonyos feladatokra. Ha nem tudtak menni a fiáék, akkor ment a lelki zsarolás, hogy "felőletek meg is dögölhetek" stb. Mozdulni nem akart. Évekig ment ez így, áldatlan állapot volt. Szomszéd sem vállalta a segítséget, pénzért sem.

Ismerek olyat, hogy az idősödő házaspár idejekorán felismerte a problémát, és még friss állapotukban léptek. Elégedettek a világos, erkélyes lakással.

Olyat is tudok, hogy az idős ember nem találta a helyét más környezetben.

Kár, hogy ilyen idős már a mama és valószínűleg nehezebben mozdítható. Rá kell ébreszteni arra, hogy önerejéből nem fogja tudni ellátni magát és a ház körüli teendőket. A parlagfüvet le kell kaszálni, különben megbüntetik. Ugyanígy seperni illetve jégmentesíteni kell a járdát. Ti ezt nem győzitek munka mellett.

Milyenek a szociális kapcsolatai, van ott kedves ismerős, szomszéd, akivel rendszeresen találkozik? Ha nincs, akkor nem kell sajnálnia a költözést, a bútorok mozdíthatóak.

Mutatni kellene neki egy kétszobás, földszintes lakást, errefelé van olyan is, ahol van egy apró kertrész is hozzá kiülővel, két rózsabokorral.

A másik lehetőség a fizetett segítség, ha van rá keret.