Hogy reagálnál, ha az anyukád az utolsó pénzét kölcsön adná a testvérednek, és emiatt nem futná neki 3 szelet tortára és a szülinapi ebédedre, amit korábban ő ajánlott fel?

Már egy éve nem kapott semmit, nem olvastok?

Igen, balfasz voltam, mert ebbe nőttem bele, nekem kellett írnom a leckéjét, vigyàzni rá, tanulni vele, bevonni a játékaimba, megismertetni a barátaimmal, neki több kaja jutott, mert fiú, tudjon izmosodni, nem baj, ha mindent felzabál, én úgyis vékonyan vagyok szép meg ilyenek, rengeteg dolog éveken át, azt is megkaptam hogy ne sajátítsam ki a pasim, mert öcsémnek nincsenek barátai, hadd legyenek kettesben(barátom nem bírta az öcsém).

Azóta anyám és a tesóm is pikkel rám, mióta megvàltoztak a dolgok, volt pár hatalmas balhé belőle, ahol ki lettem utálva(miért nem adok 3 milliót arra, amire öcsém mondja, és baszki az egész család ellenem fordult, még a többi rokonom is!)

5 éve 6 millió körül volt egy szebb lakás jó részen, én hitelre kaptam, aminek a harmadát vissza kellett fizetnem, öcsém hitelmentesen kapta az övét(drágábbat), mert szegény nem tudná törleszteni.

Gondolkoztam a kapcsolatmegszakításon, de “mégiscsak a családom”, valamennyire anyám is szeret, csak nem annyira vagyok neki fontos, mint a tesóm.

Jártam terápiára is másfél évet(nem hat semmit) egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy nem szeret az anyám eléggé.

Mostanában nem teszek azért, hogy szeressenek(egy éve), de a rossz érzésem attól még megvan. Azt mondják túl érzékeny vagyok, hogy pl ilyeneket túlreagálok, mint a kérdés, ezért kell mások véleménye, hogy megerősítsenek, hogy valami jogosan esik rosszul, nem én vagyok a helikopter.

De itt is volt, aki pl szegény tesómnak adna kölcsön, mert neki kell, nekem meg a tortaszeletek nem.

Nem érzem magam hibásnak azért, amiért évekbe telt felnőttként kimásznom abból, amibe belenőttem, amibe beleneveltek, sokak egy életen át nem tudják levetkőzni vagy fel sem ismerik, hogy amiben élnek, ahogy velük bánnak, ahogyan ők bánnak másokkal, az nincsen rendben.