Hogy reagálnál, ha az anyukád az utolsó pénzét kölcsön adná a testvérednek, és emiatt nem futná neki 3 szelet tortára és a szülinapi ebédedre, amit korábban ő ajánlott fel?

Igen, mert köré szerveződött az én életem is a szüleim miatt, az érdekei mindig fontosabbak voltak, mint az enyémek, ezért volt nehéz kilépni.

Apám üvöltött a leghangosabban, vele utána két hónapig nem beszéltünk, amikor nem adtam 3 milliót arra, amire öcsém mondta.

Mindegy mondom már egy éve stabilan tartom magam, nem adtam semmit, de a borzalmas lelkiismeretfurdalás amiért nekem is vannak érzéseim és igényeim, életem és problémáim, amit nem akarom a testvérem mögé helyezni, az nagyon nyomasztó, és az sem segít sokat, hogy kívülről még mindig jön a nyomás, csak ritkábban, pl most is “szegény öcsémnek szüksége volt rá, én sajnos csak ennyit tudtam odaadni neki, ami nem volt elég szegénykémnek, pedig úgy kérte” ilyenkor meg nehéz tartani magam, hogy nem én gondolom rosszul a dolgokat és nem vagyok szívtelen..

Nem élnek együtt a szüleim, apám sosem költ rám, általában hoz egy üveg ésespezsgőt(amit nem szerettem soha, törleyt, mert ő azt szereti) és koccintunk.

Idén pl nem sunnyogok, hogy nem baj, ha nem kapok semmit, hanem felfúrattam vele 4 polcot “szülinapom alkalmából”, amiben segítettem természetesen.