Csak szerintem nem így kellett volna ezt rendezni?

Jelenleg unokatesómnál lakok és a feleségénél,ahol van 3 gyerek. Azért lakok most náluk, mert 300 km-ért utaztam, hogy egyáltalán normális állásom legyen. Mindemellett ez egy amolyan "kölcsön kenyér vissza jár alapon" történt, mert egykor unokatesóm is az édesanyám egyik házában lakhatott, miután elvégezte a középsulit és kitette otthonról a nevelőanyja, mert elvált az apjától.

Unokatesóm feleségének van 1 lánya, akit most szeretnének kicsit lefogyasztani. Emiatt elkezdett főzni diétás kajákat neki. Én munkából hazatérve nyilván nem tudtam, hogy ez a mai napi ebéd, vagy külön a lányának főzte. Unokatesómat megkérdeztem, hogy ő evett e már, mondta, hogy igen,nyugodtan vacsorázzak én is. Látta, hogy valószínűleg ebből készülök enni, és nem is foglalkozott ezzel az egésszel, pedig külön kérdeztem, hogy a tojásokat bele kell e rakni a sóskába. Mondta, hogy igen. Még is volt a vacsi, kimentem cigizni. Mikor benyitottam, a felesége elég indulatosan de kissé viszafogva beszélt unokatesómmal. Annyit értettem belőle, hogy "de ha nem fogja észrevenni, hogy melyik a gyereke kajája, az azért elég gáz!".

Gondolkoztam rajta, rájöttem, hogy az nem nekünk lett főzve,én pedig naivan beleettem. Bár senki nem mondta, hogy ne azt edd már, az külön a lánynak van. Most én érzem magam a mohónak és tapintatlannak. Ha szóltak volna, akkor nyilván megértem, hogy nem nekünk lett csinálva, de pont nem erre gondoltam egy este 8-ig tartó nap után. A felesége nem tette nekem szóvá az egészet, de nem értem, hogy akkor minek verte le az ideget unokatesómon. Ha azon múlik, még ki is fizetem nekik.