Mégis miért jó a polgári temetés, szónokkal?

Két polgárin voltam, és egy vallásoson. A polgárin volt szó az elhunytról, és az egész inkább volt ilyen "metafizikai" beszéd, ami nekem nagyon tetszett. Az élet körforgása, a természet, ezek tetszettek, nekem könnyítettek a fájdalmamon egy picit.

A vallásoson a pap csak kimondta az elhunyt keresztnevét, felsorolta, kiknek fog hiányozni, aztán elkezdett pofázni a Húsvétról. Olyan volt, mint egy unalmas töri óra.

Nem az önkormányzattól jön valaki szónokolni. Apám temetésén konkrétan a temetkezési vállalkozó mondta a beszédet, az alapján, amit én meséltem el neki apámról. Találó volt a szöveg, nem volt műsírás.

Anyai nagyanyámat két hónappal azelőtt temettük, ott a pap beszélt. Tele volt "Erzsébet tesvérünk"-kel és hasonló szófordulatokkal a szöveg, de semmi személyes nem volt benne nagyanyámról. Pedig minden vasárnap ott ült a misén, a pappal meg haverkodott.

Az önkormányzati ember is abból írja a beszédet amit a családtagok barátok mesélnek neki.

Mind a két fajta temetésen voltam sajnos az utobbi időben. A polgárin ha az önkormányzatis nő nem beszél a családtagok és a közeli barátok nem tudtak volna mit mondani annyira meg voltak zuhanva.

Az egyházin a pap mondott pár példabeszédet vagy mit imát meg énekelt is vmit és ennyi. Az elhunytról nem is beszélt h milyen volt.

Ha neked nem tetszik a polgári temetés akkor gyüjtsd össze rá a pénzt h olyat rendezzenek amilyet akarsz.

De mit agresszívoskodsz és hergelsz itt? Neked olyan temetésed lesz, amilyet akarsz, másnak meg olyan amilyet ő akar. Nekem ne jöjjön oda semmilyen pap álszenteskedni például. Más nem úgy gondolkodik, mint te, miért fáj ez neked?

Én már bőven leszrom akkor, hogy ki beszél rólam az urna felett. Beszéljen olyan, aki tud, és nem kötik érzelmi szálak, hogy ne remegjen bele esetleg. A családomra nem tennék ekkora felelősséget, hogy ő a gyászában álljon ki oda. A lényeg, hogy égessenek el. Ha máglyát építenek, akkor sem érdekel. Látom, nagyon ellene vagy a polgárinak, de őszintén, senkit sem érdekel.

Tudod, nem mindenki valláskárosult. Én például se papot, se templomot nem akarok a temetésemre, mivel elítélem azokat, akik egy talán létező feljebbvaló nevében tömegmészárlást rendeznek (keresztes hadjárat), kötelező egyházi adót vetnek ki, most pedig könyörögnek az 1%-ért. Ezt az amerikai divatbaromságot, miszerint szólaljanak fel a családtagok, pláne nem. Épp elég bajuk lesz azzal, hogy hogyan tartsák vissza a sírást, nem hogy még álljanak ki egy tömeg elé beszélni.

Onnéttól kezdve, hogy megdöglöttem, nekem már úgyis mindegy. Nem attól lesz nekem jobb a halál után, hogy egy pedofil lelocsolja a síromat csapvízzel, vagy hogy a síron túlról megaláztam a szeretteimet.