Van olyan barátotok, aki abszolút családtagnak számít?

Azt a keveset akit a barátomnak nevezek az mind. Ki be jöhet, jóban van szülökkel, tesókkal is, segítünk is egymásnak kölcsönösen.

Igen a gyerekkori barátnőm. Neki a szülei alkooholisták voltak, így a tőrödést, szeretetet a szüleimtől kapott. Anyumék nagyon szerették ahogy engem is. Amikor a szüleim pár éve meghaltak, nekem természetes volt, hogy mindennek a felét ő is örökölte, még ha nem is volt törvényesen lepapírozva.Nekem a testvérem, bár nem törvény szerint. Egyébként így is mutatkozunk be, hogy tesók vagyunk. De majd 40 év barátság után nyugodt szívvel mondhatjuk ezt.

09.14-es, csodálatos szüleid voltak, minden elismerésem a családodnak. Szerencsés ember a barátod, hogy ilyen szerető, befogadó családot kapot a saját vérszerinti családja helyett.

Manapság ez már ritka, de a "régi világból" sok ilyen történetet hallottam, különösen a sok háborús hadiárva és az '56-os események után, nagymamámnak és apámnak is volt ilyen "fogadott testvére", akivel baráti szinten voltak egész életükben, pedig csak a szomszéd gyerek volt eredetileg ez a személy. Csak hát mindkét esetben ellőtték a szülőket, és befogadták magukhoz. Nem tudom ennek volt-e hivatalos formája is, vagy csak úgy "de facto" megtörtént.

Én anyám legjobb barátnőjére tekintem annak, bár gimiben ismerték egymást, pontosabban a kollégiumban, de érettségi után váltak legjobb barátnőkké, mivel anyám az ő volt vőlegényének a helyére került az iskolában mint képesítés nélküli pedagógus, és a temetésen pl segített neki, pár dolgot elhozni a volt vőlegényétől, aztán elhívta őt a Balatonra, ahol életében először járt É. Néni. A sorsuk is közös, mert mindketten megözvegyültek, és csak fiúgyermekeik vannak, de én olykor a tanár című sorozatból anyám legjobb barátnőjét, Anyu kettőnek hívom.

nincs

Nincs

A fiam keredztapja, a legjobb barátom.