A szüleim utálnak. Nincsenek barátaim. Igen én vagyok a hibás. De már nem lehet helyrehozni semmit, nem hallgatnak meg. Nincs senkim, magányos vagyok. Mit lehet tenni ebben az esetben?

Ha a szüleid utálnak mondjuk derítsd ki h miért és engeszteld ki őket.

Pl apádnak főzz v mit amit szeret. Lehet ez sztereotip de hidd el működik.

Ha meg magányos v akkor kezd azzal h kimozdulsz anélkül nem is szerezhetsz barátokat.

Tökmindegy, csak ne legyen a múltaddal kapcsolatos. Minden, múltban való hibakeresés a jelen kudarcát jelenti.

Engem egy nagy, Földkörüli utazástól az tartott vissza, hogy lett volna kit itt hagynom. Ha magányos lettem volna, azonnal indultam volna.

Ha ez számít valamit, én is utállak. (vicc akart lenni, nehogy magadra vedd)

Egyébként ugyanabban a cipőben járok mint te, a gimi kezdésig minden tökéletes volt, aztán hónapok alatt elvesztettem az összes régi jóbarátom, az új osztálytársaim nem nagyon akartak befogadni, a jegyeim leromlottak így a szüleim is engem hibáztatnak, a barátnőmet elvesztettem, stb stb stb így aztán elkerülhetetlen volt a depresszió, mentális instabilitás, ezután megjöttek az öngyilkos hajlamok is.

Én már viszonylag kezdek ebből kikecmeregni, de ide nem szívesen írnék most hosszú sorokat, a legjobb lenne ha rámírnál, elmesélnéd hogyan jutottál ide, és amiben tudok, segítek.

16F

Szerintem is mozdulj ki.

Az nem jó,ha magadba tartod a gondjaidat.Viszont jó lenne tudni,hogy miben hibáztál ekkorát,hogy nem hallgatnak meg.Ha ide nem szeretnéd leírni,akkor írhatsz nekem is nyugodtan privátba.

Hány éves vagy, emberke? :)

Helyrehozni valamit és változtatni valamin addig lehet, amíg élsz.