Hogyan lehet nem sértően visszautasítani egy meghívást, ha nem azért nem tudok menni, mert nem érek rá?

Van egy (női) rokonom, aki időnként el szokott hívni magához ebédre, vagy vacsorára. Az a gond, ha egyedül megyek, és nincs éppen otthon az unokatestvérem, mindig nagyon feszülten érzem magam, nem tudok az illető társaságában ellazulni. Másrészt eléggé hangulatember, és, ha éppen olyan kedve van, úgy érzem magam nála, mintha vallatáson lennék. Nem gondolom, hogy rosszindulatból tenné, de ettől még egyre kevésbé van kedvem ezekhez a látogatásokhoz.

Ezért akarok rájönni, mit tudnék mondani, ha hív, és éppen ráérek, de nincs kedvem menni, viszont nem is akarom azt hazudni, hogy van valamilyen dolgom?