Anyu féltékeny? Jogosan? Mit tennének?

Én 26 éves vagyok és van egy 9 éves öcsém, késői gyerek nagyon. Anyu nagyon elkényeztette, semmi önnálóságra nem nevelte. Egy órára nincs otthon egyedül hagyva. Az iskolába menni kell érte, pedig 5 percre laknak a sulitól.

Nekem 1 éves a kislányom.

Nagymamám nagyon szereti őt, mivel közel lakunk egymáshoz sokszor jönnek át a papával, és mi is sokszor megyünk hozzájuk.

Mamám sok dolgot is vásárol neki, nem kell drága dolgokra gondolni mert turiba szokott menni.

Mikor az öcsém kicsi volt, anyu nem nagyon engedte hogy mamáknál legyen. Álltalában akkor volt ott, ha nekik valami elintéznivalójuk volt vagy dolgoztak. Önszántából soha nem akart átmenni mamáékhoz.

Régebben mama is eljátszott vele, de kb 3-4 éve már semmi nem érdekli az öcsém csak a számítógép. Csak ezzel kapcsolatosan vagy mekizéssel lehet neki örömet okozni.

Anyu mostanában teljesen kifordult magából. Folyamatosan megjegyzéseket tesz ha át megyünk mamáékhoz, amit nekem is fellengzősen mondja hogy mert a mama az öcsémmel soha nem volt így el mint a kislányommal. Neki nem vett soha semmit ( ami persze nem igaz, csak anyu szereti ezeket a dolgokat elfelejteni).

Most a férjemmel orvoshoz járunk, és el szoktam kísérni. Addig a kislányom a mamánál van. Mindig előre kb 1,5 héttel már mondom hogy mikor megyünk, hogy mama is előre tudjon gondolkodni. Ellenben anyu mindig utolsó pillanatban találja ki a dolgokat.

Az elmúlt 3 alkalommal, mindig arra a napra talált ki valami dolgot és megharagudott hogy mama nem tudta elvinni. Hozzáteszem ő is előre tudta mindig, hogy mikor megyünk.

Elég türelmes ember vagyok és próbálom nem felvenni ezeket a dolgokat de egyre jobban fusztrál.

Nem értem, hogy miért ilyen féltékeny.

Egyszer próbáltam már felhozni ezt a dolgot, de hatalmas veszekedés lett belőle. Én voltam a szemét mert nem mondom nem mamámak hogy ne vegyen semmit a kislányomnak ha az öcsémnek nem vásárol így.

Szeretném rendbe hozni ezt a viszonyt valahogy.