Van olyan családtagotok akit szégyeltek valamilyen okból? Ha igen, miért?

A húgomat a barátnőim előtt de csak olyan tesó szinten. Sokat csacsog olyasmit amit nem kéne :'D ezért inkább külön mozdulok ki vele.

Anyumat néha, mert családi/akármilyen összejöveteleken is képes ordibálni és veszekedni a semmin és ez eléggé gáz.

Nevelőapámat, mert nem ad magára és az illemet sem ismeri.

17/l

A családtag erős kifejezés, de igen, van szégyellnivalóm.

Az apámnak, aki nem vesz részt az életemben, mióta élek, családja van, összejött egy igazi köszörűs cigány nővel, és csúfság, milyen életet élnek. Egy gyerekük is van.

Az apám magyar egyébként, és minden felmenőm. És itt nem is csak azon van a hangsúly, hogy a nő és a gyerek roma, hanem az életmódjukon is. Nem dolgoznak, ingyenélők, isznak is, apám börtönben is volt.

Talán bunkóság, de akkor is szégyellem. Engem tisztességre neveltek, munkára, és örülök, hogy ő nem része az életemnek, mert semmi jót nem tanultam volna tőle. Azt se értem, hogy lett ilyen, bár tény, hogy fiatal volt még, mikor születtem (20 körül). De ez már nem is érdekel.

Nekem nem családtag, csak egy régi ismerősöm, egy baráti társaságban vagyunk. Ő férfi, én nő vagyok, de simán bm-ez nekem, káromkodik, hangosan, utcán, metróban is. Amúgy jószándékú, de nagyon bunkó. De nem veszi észre magát, mert ilyen a munkakörnyzete, és azt hiszi, ez a normális.

A barátnőjével is így beszél, meg az összes nővel.

Nagyon idegesít, mert égő vele mutatkozni a modora miatt, nem lehet tudni, mikor kezd el hangosan bunkóskodni. Egyáltalán nem tud disztingválni, ezért már azt a baráti közeget is igyekszem kerülni, amennyire lehet, de nem mindig tudom elkerülni a találkozást.

Az előttem szólònak igaza van.

Szerintem mindenkinek van szégyellni való dolga, takargatni valói.

Van akinek sikerül takarni, van akinek nem és kiszivàrog, vannak akik elveszìtìk a realitást is a világgal szemben. Ha nem veszett ügy èn beszèdre bìrnàm xy a helyett hogy le nèzzem.