Hogyan tegyem magam túl azon, hogy nem szeret a családom?
Apukám gyerekoromban sokszor megvert, de lelkileg többet terrorizált. Elég agy önbizalomhiánnyal küszködök, de abban egyre jobban javulok. Majd 18 évesen egyszer nem mosogattam el anyum után ezért azt mondta, hogy egy lusta dög vagyok és hogy takarodjak a házából. Ezután barátomhoz költöztem és az ő szülei nagyon sokat segítettek ezért sikerült külön albérletbe menni. Anyukám néha segít apróságokban, de neki apum a mindene és úgy viselkedik mint egy palotapincsi. Pedig orrba szájba megcsalja. Eddig csak a mamám kötött ahoz a családhoz aki pár napja meghalt ezért most nincs aki miatt tartsam velük a kapcsolatot. Néha a nénikém ír, de ennyi.
A szülinapomon senki sem hívott fel vagy írt. Nagyon nehezen viselem, hogy a mamám elment, de nem kerestek, hogy jól vagyok-e. Már egyáltalán nem tartozom oda. De így csak a barátom van mint család.
válasza: válasza:Sajnálom, hogy ilyenek a szüleid.
Azt. nagyon jól tetted, hogy a barátodhoz költöztél.
A MAMÁD miatt fogadd őszinte részvétem!
Most már a Te igazi hozzátartozóid leginkább a barátod és az ő családja.
Ennek ellenére és nem nulláznám le a kapcsolatot főleg az anyukámmal,évente egyszer, pl. Karácsonykor felhívnám, vagy meglátogatnám. Azért nem mondom, hogy szakítsd meg, hátha megbánod.. Egy éveben egyszer meg ki lehet bírni.
válasza:
válasza:Nem szeretnek, pedig te megtettél mindent ugye? Példának okáért éjszakákon keresztül nem hagytad aludni őket, olyan büdöseket szartál, hogy a légy leszédült a falról, a boltban úgy toporzékoltál, mint akit nyúznak, ha nem kaptad meg a piros mikulást, amit kinéztél a polcon, később kamaszként rühellted őket, és mindent direkt fordítva csináltál, mit ahogy elvárható lett volna.
Ennek ellenére felneveltek, és mindent megkaptál tőlük, anélkül, hogy ők maguk bármi jót kaptak volna tőled.
Honnan veszed, hogy nem szeretnek?
válasza:A hozzá szólók többségének köszönöm a választ és a bíztatást. Nem is terveztem hogy hátat fordítok nekik, de valóban az tűnik helyes megoldásnak ha nem siránkozom miattuk hanem örülök, hogy ott vannak a csodás barátaim.
És te kedves #5-ös hozzászóló. Azt kívánom, hogy ne legyenek gyerekeid, mert előre sajnálom őket, hogy szerinted az ha valaki a gyerekét veri normális és ne rinyáljon, örüljön, hogy kap valamit.
Végülis tényleg nem köszöntem meg, hogy alkalmanként nadrágszíj helyett csak a kezével ütött. De ez az a dolog amiért a legkevésbé haragszom ami miatt meg is bocsátottam, hogy ha fáj is.
Illetve én tiniként csak arra vágytam hogy a szüleim törődjenek velem és a társaságukat kerestem ellentétben ezekszerint veled, mert ugye mindenki magából indul ki.
válasza:Nekem vannak gyerekeim, kérdező. 30 fölött van valamennyi Rajtuk tanultam meg szülőnek lenni, mint ahogy az én szüleim rajtam, a te szüleid pedig rajtad tanulták ki e mesterséget. Mert ezt manapság nem tanítja senki! Mindenki úgy indul neki, hogy vannak ködös elképzelései, hogy mit NEM fog csinálni a gyerekével, aztán az élet vagy rácáfol ezekre, vagy nem. De inkább igen! Én az nem állítottam, hogy normális, ha a szülő a gyerekén éli ki az agresszív hajlamit. De tudnod kell, hogy minden gyerek más jellem. Az egyiknek elég, ha kézen fogva vezeted az élet sűrűjén, és van, akinek keményebb eszközökkel kell utat mutatni. Az, hogy létezett holmi Benjamin Spock, aki egy bestsellerben leírta a baráti nevelés elveit, közben meg egy agresszív állat volt a családjával, nem változtat ezen a tényen.
Én pl. "áldott jó" gyerek voltam. Egy felhasadt lábszár, egy csontig hatoló horzsolás, egy végtagtörés szinte napi hozománya volt a játékaimnak. Engem keményebben kellett fogni, mint a nyámnyila szomszéd fiút. S noha akkor nem tetszett, később, amikor nekem lettek gyerekeim, megértettem ezt. Némileg még hálás is voltam, mert ennek híján nem biztos, hogy megértem volna a felnőttkort.
Majd akkor szembesülsz ezzel, ha lesznek gyerekeid. Addig ne akarj ítéletet mondani azok fölött, akinek van.
Ezzel nem azt mondom, hogy fogadd el. Csak bírd ki, ameddig rá vagy kényszerülve. Faterod majd megkapja ezért a mag büntetését, amikor öregkorában le se szarod, hogy mi van vele.
Ez mind szép és jó amit össze hadobálsz, de semmi köze az én helyzetemhez. Ugyanis az én problémám, hogy szeretem a családomat és szeretném ha engem nem néznének levegőnek, de hiába. Nem tudom az okát nagyon sokat gondolkoztam rajtam de fogalmam sincs hiszen mar a legelső emlékeim is azok, hogy a hugom kaphat mindent amit kiejt a száján én meg ha csak egyáltalán megszólalok kapom a pofonokat. Apum egyszer azt mondta nem tehet rola, hogy igy bánik velem. Az első gyereke voltam kezdő szülő és ő is hibázhat.
Így is van. Hibázhat, de nem értem hogy ha ezt tudja magárol akkor miért van ez így a mai napig.
Persze nem kényszerülök bele. Elköltöztem van saját életem. De nekem hiányzik, hogy azt mondhassam valakinek hogy anya meg apa.
És a kérdésem az, hogy ezen hogyan tegyem tul magam...
De ahogyan a tobbi válaszoló írta, valószínűleg az a megoldás, hogy elfelejtem őket és inkább örülök hogy vannak barátaim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!