Onnantól, hogy meghalt anyukám. Ő volt az, aki mindig megszervezte a nagy családi összeröffenéseket. De úgy látszik, ő volt az egyetlen ilyen társas lény, mert mióta meghalt, senki nem ugrál, hogy gyertek el hozzánk, vagy elmegyünk hozzátok vagy valami. De testvéri szinten sem.
2018. jan. 25. 08:11
Hasznos számodra ez a válasz?
2/30 anonim válasza:
Amikor ki költöztünk külföldre. Persze tudom hogy így nyilván ritkábbak a találkozások, de vannak olyan rokonok akikkel telefonálunk,irogatunk meg látogatunk amikor haza megyünk. Viszont kb a 3/4 rokonság nem is beszélt velünk mióta ki költöztünk. Az egyik oka ennek az is lehet hogy meghalt a nagymamám aki úgymond az összetartója volt a családnak.
2018. jan. 25. 08:32
Hasznos számodra ez a válasz?
3/30 anonim válasza:
Nálunk akkor amikor egy karácsonyi "jajj nem sült át jól a hús, nem egyenes a fa, kirepedt a bejgli és a készletből eltörött egy pohár a másik nem olyan mintájú" idegbetegség alkalmával bevallottuk hogy mindenkinek teher a kötelező jellegű összejövetel. Azóta közös nagy családi banzáj nem is volt, de kötetlenül kisebb összejövetelek vannak. Talán még jobb is lett a kapcsolatunk, mert semmi nem kötelező, és akik nem csípik egymást nincsenek közös jókedvre kényszerítve. :) Persze vannak olyanok is, akikről azóta nem is hallottunk, de bevallom nekem ők nem is hiányoznak.
2018. jan. 25. 08:40
Hasznos számodra ez a válasz?
4/30 A kérdező kommentje:
Utolsó, mintha az én helyzetemet irtad volna le annyi különbséggel hogy nem karácsonyi hercehurcából indult az egész cirkusz, de a lényeg ott van, hogy egy elkezdte ezt a "kötelező" jellegű dolgot, és utána ráragasztotta az összes rokonára (egy miatt-az az illető is csak azért nem megy át szivesen mert folyton a piszkálás megy).
Én 22 éves lány vagyok, együttélős párkapcsolattal, főállású munkahellyel, és megmondom őszintén hogy az ilyen muszáj dolgok teher már számomra. Mert az egésszel semmi probléma nem lenne, ha nem jelentené ki a másik fél folyton a látogatásnál (szemrehányó stilusban), hogy mennyire csalódott benned hogy soha nem mész át (ami szintén erős túlzás). Bezzeg születésnap névnapos felköszöntés nem számit, mert ugye én azt csak muszájból teszem...
Ne haragudj/atok nagyon kijött belőlem már ez.
És persze ez az egész tavaly (2017) Karácsonyakor kellett kibontakozzon... szép.
2018. jan. 25. 08:51
5/30 anonim válasza:
Pár éve volt az utolsó családi összejövetel, az első órában csak a beszólásokat és számonkéréseket hallgattam, hogy miért nem megyek át, hova tűntem... Igaz, ők sem kerestek soha, egy emailt sem kaptam, nekem mégis jelentkeznem kellett volna. Azért gondolják ezt mert nekem nincs gyerekem és úgy érzik akkor az ember élete szrt sem ér, így nem csinálok semmi értelmeset és lett volna időm keresni olyan embereket, akik nem is foglalkoznak velem :D Logikus, nem?
2018. jan. 25. 09:20
Hasznos számodra ez a válasz?
6/30 anonim válasza:
Mikor nekik is lett gyerekük. Akkor már havi 1-2 alkalom lett a korábbi heti látogatásból.
A nagyszülők az első hónapban szinte minden nap jöttek és jönnének is, ha engednénk. Jelenleg heti 2-3 alkalommal jönnek.
2018. jan. 25. 09:20
Hasznos számodra ez a válasz?
7/30 anonim válasza:
Mikor elköltöztem végre.
Most már 1000km-re élek és az a félvente pár óra bőven sok velük :D
2018. jan. 25. 09:28
Hasznos számodra ez a válasz?
8/30 anonim válasza:
Miután elkezdtem dolgozni és összeköltöztem a barátommal. Onnan már nem volt igényem arra, hogy minden hétvégém elmenjen valamilyen rokonlátogatással, bár előtte sem jókedvemből mentem. A hangulat sose volt valami jó. Unokatestvéreméknél egymás után jöttek a gyerekek, és nagyon idegesítőek voltak legutóbb, oda azért nem mentem, de most már hiányoznak és meg szeretném látogatni őket. Én amúgy azt nem szeretem, hogy mindig én vagyok lecseszve, hogy miért nem telefonáltam, holott ezt szerintem a rokonok is megtehetik, nem mindig nekem kell hívnom mindenkit.
2018. jan. 25. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
9/30 anonim válasza:
Nálunk nem ritkultak! A kisebb családi rokonlátogatásokon kívül minden évben nyáron egy telken jövünk össze, mert a nagy család már nem fér be semmilyen lakásba. A 70-es évek elejétől tartjuk ezt a szokást (közel 50 éve!), semmi sem kötelező, de rettentően várjuk a találkozást mindannyian! Az újabb generációk is boldogan jönnek, 74-en vagyunk jelenleg.
Szeretetben élő, egymást segítő család vagyunk, akik nemcsak esküvőn és temetésen jönnek össze!
2018. jan. 25. 09:46
Hasznos számodra ez a válasz?
10/30 A kérdező kommentje:
Jólhangzik utolsó :)
örülök hogy nálatok nem kötelező jellegű, jó volt olvasni :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: