Milyen dolgokat nem tudtok megbocsájtani a rokonaitoknak és a család tagjaitoknak?

Pl azt, hogy apám(80) a mai napig olyan vitriolosan és epésen bírál és olyanokat szól be, hogy átlagember simán sírógörcsöt kapna.

Ha valamiben nem értek vele egyet, akkor állítólag "észre sem veszem", hogy milyen sértő vagyok. Ha megkérem, hogy oké, rendben, de nevesítsük, miben voltam sértő, amit észre sem vettem, akkor meg én vagyok az, aki felbasssza őt, aki kötekedik stb. De gyakorlatilag kedves szavak közé csomagolva egyebet sem csinál csak szapul, kritizál, bírál és teljesen elcsodálkozik, ha elhatárolódom tőle.

Haragot nem tartok senkivel a családban, de vannak bennem tüskék pár dolog miatt. Az egyik testvéremtől kb. a fél gyerekkorom, mert folyton piszkált, mindig belém kötött, állandó célja volt, hogy fölém kerekedjen (ő az idősebb). Már jó a viszonyunk, de ez azért még mindig kellemetlen, ha eszembe jut. Középsulis voltam, amikor a szüleim nem álltak ki mellettem egyáltalán és nem hittek nekem, amikor a suliban pár tanár meg egy idősebb diák rám szállt. Utóbbi a testvéremmel járt, és mivel tanúja voltam annak, hogy egy osztálytársámmal csalja őt, elkezdett terjeszteni rólam mindenféle hülyeséget. És a szüleim neki hittek inkább, ez elég fájdalmas volt.

A másik testvérem meg később összeismertett egy barátjával, aki elég csúnyán átvert, de a testvérem mégis mellette állt ki.

Én 20 éves lány vagyok , a fiútestvérem pedig megvert... Azóta nem beszélünk, eltelt fél év is. A családi összejöveteleken kerüljük egymást , itthon is.

A kapcsolatunk sosem lesz teljes...

Apam egy lusta hazug ... szarkavaro. Elvesztetuk gyerekoromba a lakasunk miatta.

Panikbeteg lettem miatta.

Engem kuldott el dolgozni es elvette a fizum sulis idoszak alatt.

Lelkileg zsarolt. Es most meg tanulni jottem kulfolde amit megigert es biztatott ra hogy tamogat es csak egyedul hagyott. Miatta ehezek es miatta eletveszelybe kerultem 7 honapja tart es nem tudom elerni. Nem tudok anyuval beszelni. Nem hajlando anyunak szolni illetve tiltja tolem...

Apám leszar, mióta összejött a mostohaanyámmal.

Az a nő tönkretett, arra áldozott 5 évet az életéből, hogy míg náluk éltem módszeresen kicsináljon - sikerült neki.

A rokonok meg félrenéztek, mitnha normális lett volna, hogy az addig vidém, mosolygós lányból egy éven belül egy szomorú, kedvetlen depressziós csaj lett, aki nem eszik, csontsovány. Sokat sír, magába zárkózott és fél mindenkitől.

Ez nekik teljesen oké volt, és egyikük nem állt volna ki értem.

Aztán elköltöztem és azóta nem érdekel egyikük sem. Mikor szükségem lett volna rájuk cserben hagytak és csak az unokahúgom iránti szeretet (ő imád) akadályozta meg, hogy felkössem magam.

Senki-senki nem állt ott velem, csak unokatestvérem, de ő tehetetlen volt, csak a könnyeimet tudta letörölni.

29 vagyok eltelt... 10 év majdnem, de ezt sosem felejtem el nekik.