Tényleg köteles vagyok szeretni a rokonaim gyerekeit?

Te is tudod, hogy ez nem normális.

Szeretned pedig semmilyen rokont nem KELL, se felnőttet, se gyereket.

Nekem is van gyerekem, de nem engedném másba kenni a taknyos orrát. És nem, nem tudod meg, ha gyereked lesz, mert nem mindenki kis vadállatot nevel, van aki normális gyereket.

A helyedben én sem mennék el.

Amúgy át is érzem a helyzeted. Az én unokatesóim már tinik, a fele úgy elr.bancosodott, hogy én se vagyok kíváncsi rájuk.

Nem csak szerinted, de úgyse tudsz ellene mit tenni. Nem kényszerítheted őket semmire. Csak simán ne járj el ilyenekre, nem kötelező jópofizni.

Ha meg gyereked lesz és normálisan neveled, akkor ne aggódj nem fogod megtudni, hogy milyen egy neveletlen kis takony görcs, aki már 3-4 évesen veri a szüleit.

Mi rokonságunkban is durvák a gyerekek, pedig egyik unokatestvérem elég kemény és szigorú. Az ő lányai olyan borzalmasak - pedig gyönyörűek és aranyosnak tűnnek, hogy szabályszerűen féltem tőlük. Direkt köcsögök, kilesik a gyengeségeidet. Elég, ha csak az iskolában, oviban látják a társaiktól. Ráadásul van közöttük diagnosztizált mentális beteg gyerek is. Párszor már akarták kérni, hogy vigyázzak rájuk, mert én értek a gyerekek nyelvén, nemet mondtam.

Családi összejöveteleken pedig inni kezdek és süketnek tetetem magam.

"Ha Petike derékig összefosta magát, akkor az attól készült kép végigmegy az asztalnál és mindenki visítozva éljenezik hozzá, ha engem a kemény munkáért előléptetnek arra egy "oké" a válasz. " :D Hát majd lesz nemulass, ha kamaszodni kezdenek.

Egyszer rám emelt kezét, elkaptam, mondtam, hogy velem ezt nem csinálod, és persze visítozva rohant az anyjához.

Jól tetted! Nálunk rokon gyerekek egyáltalán nem tisztelik a nagyanyjukat.

Dettó.

Mi nem járunk a rokonokhoz, ennyi